Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 27. szerda, a tavaszi ülésszak 36. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SÓVÁGÓ LÁSZLÓ, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2364 az állam, önkormányzat, illetve a magánszemélyek által bérbe adott lakások száma, nem túlzó a megállapítás: e tárgyalásba vett törvényjavaslat egyike a Parlament által tárgyalt legjelentősebb előterjesztéseknek. Utaltam rá, a lakás az egyén, a család egyik legfontosabb élettere, a megszerzett jövedelmek nem kis részét erre költik. Csodae, hogy a t ársadalom fokozott érdeklődéssel kíséri e törvény megszületését? Hosszú hónapok óta dúl a vita a sajtóban, megszólaltak az érdekvédelmi szervezetek, önkormányzatok, sőt lábrakaptak megalapozatlan, hogy ne mondjam, felelőtlen találgatások is: sokszorosára e melik a lakbéreket, eladják a bérlők feje fölül a lakásokat, bárkit ki lehet tenni az utcára – valahogy így hangzanak ezek a jó szándékúnak egyáltalán nem nevezhető kitalációk. Elhangzottak természetesen tárgyszerű, figyelemre méltó kritikák is kormánypárt i és ellenzéki részről egyaránt. Amit bevezetőül el kell ismerni, tökéletes megoldás aligha képzelhető el. Nagyot téved az, aki azt hiszi, hogy egyetlen jogszabállyal rendet lehet teremteni a lakás- és helyiségbérlet területén. Negyven év ostobaságait egye tlen intézkedéssel sajnos, nem lehet orvosolni. A javaslat elfogadásától nem várható a piaci viszonyok maradéktalan érvényesülése, a lakosság lényegesen többet nem képes lakásbérletre, lakásfenntartásra fordítani. Nem lesz több lakás sem, legfeljebb az önk ormányzatok a meglévőkkel bölcsebben gazdálkodhatnak. Ez a jogszabály irányít, terelni igyekszik egy működő lakáspiac felé, nem egy eleme szándékot, célt jelez. Ha valaki azzal a szándékkal közelít a tervezethez, hogy azt kritizálja, hibáit említse, általá ban a lakáskoncepció hiányával szokta kezdeni. Nem vitatom, az lenne az igazi, ha ilyennel már a Parlament is találkozott volna. Bár azt is el kell mondanom, hogy nagyon sok koncepció született már az elmúlt negyven évben ebben az országban, és jelentős ré szük írott malaszt maradt. Az idő sürget. A koncepciók mellett szükség van a jól megragadható, önállóan is szabályozható területeken a gyors és szakszerű cselekvésre. Szilárd meggyőződésem, hogy a lakások és helyiségek bérlete, elidegenítése ilyen önállóan is szabályozható részterületnek minősül. Azt már nem is érvként, csak a kép teljessége érdekében említem, hogy a kormányzat erre kapott felhatalmazást. Így döntött a Parlament akkor, amikor utasította a Kormányt, hogy a helyi önkormányzatok megalakulásáva l összefügő módosított 1990. évi LXXXIII. számú törvény 13. szakasz (2) bekezdése szerint az önkormányzatok tulajdonába kerülő bérlakásokra, illetve a nem lakás céljára szolgáló helyiségre vonatkozóan törvénytervezetet terjesszen az Országgyűlés elé. Minde zek ellenére tudom, hogy a Népjóléti Minisztériumban kialakulóban van a lakáskoncepció átfogó szabályozása. Mi is úgy látjuk, hogy sürgető feladat olyan kérdéskörökkel is foglalkozni, mint például a lakásépítés és fenntartás, felújítás, illetőleg a pénzü gyi konstrukció kidolgozása. Ez azonban csak folyamatos jogalkotói munka során valósulhat meg. Alkossunke kerettörvényt, és a többit bízzuke az önkormányzatokra, vagy a szabályozás tűzze ki a részterületek behatárolásá t is? Kapjanake szabad kezet, és ha igen, milyen mértékben az önkormányzatok? Kié a felelősség, az államé vagy az önkormányzatoké? Vagy – ha magyarul akarok fogalmazni – ki vállalja a népszerűtlen intézkedéseket? Rendkívül fontos kérdések ezek. Amiben – l egalábbis azt hiszem – az ellenzék és a kormánypárti képviselők is egyetértenek, az állam nem vonulhat ki a lakáskérdés megoldásából. A kivonulás vagy ki nem vonulás mértékének megítélésében van a vita. Tudomásul kell venni, hogy az önkormányzati tulajdonb a kerüléssel nemcsak jogosultságok, hanem kötelességek is járnak. Az önkormányzatok tulajdonosi jogosultságából következik, hogy maguk állapítják meg a tulajdonukban lévő lakások bérét, a tulajdonukban lévő lakások elidegenítésének feltételeit. Mit tagadja m, csodálkozom! Akik eddig az önkormányzatok szabadságáért kiáltoztak, megrémültek. Eddig mindig azt hallottuk, a Kormány alapvető önkormányzati jogokat csorbít, kiskorúnak nézi az önkormányzatokat, nem érvényesülhet az
