Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 26. kedd, a tavaszi ülésszak 35. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
2321 még szabálysértési eljárás is indult, mert a feljelentő és intézkedő rendőrök szerint sértő szavakat mondtak, és ezzel megbotránkozásra adtak okot. Felháborodásom és megbotránkozásom kinyilvání tása mellett a következőket kérdezem. Belügyminiszter úr a vezetői alkalmatlanságát megdöbbentően bizonyító, magáról felettébb megfeledkezett Fejes Gábor vásárosnaményi kapitány és társai ellen milyen eljárást kíván kezdeményezni az ügyészségnél? A második kérdésem: mit kíván tenni a sértettek emberi méltósága helyreállításának ügyében? Szeretnék még a szíves válasza meghallgatása előtt egy dologra kitérni, és ez az a kérdés, hogy miért fordultam önhöz ebben az ügyben. Az Új Magyarországnak adott nyilatkoza ta azt a benyomást keltette bennem, hogy félreérthető volt az én önhöz fordulásom, mintha ön nem lenne ebben a kérdésben illetékes. Ezért elmondom, hogy én vártam egy darabig, hogy az adott területen illetékes országgyűlési képviselő néz utána ennek a dolo gnak, vagy az adott polgármesterek fordulnak az ügyészséghez. Nem ezt tették, hanem köszönőlevelet írtak a megyei főkapitánynak. A főkapitány sem látott okot arra, hogy a feljelentést megtegye. Belügyminiszter úr viszont április 26án a Heti Magyarországba n azt nyilatkozta, hogy a rendőrségnek és a rendőrnek tudnia kell, hogy minden cselekedetéért a miniszter vállal felelősséget, és ezért miniszter úrhoz fordultam ebben a kérdésben. Várom a válaszát. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Felk érem dr. Boross Péter belügyminiszter urat, hogy az interpellációra adja meg a választ. Dr. Boross Péter belügyminiszter válasza BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ne kelljen nekem erre az idézett legutóbbi új ságcikkre azért válaszolnom, mert ez így elírás. Ami magát a témát illeti, nem örültem ennek az interpellációnak. Képviselő úr iránt mint a metodista egyház lelkésze iránt s e hivatás iránt különös tiszteletet érzek, és nem örültem sem a blikkfangos címnek , és annak sem, hogy itt a Házban kell egy olyan kérdésre válaszolni, amelyik egyébként megfelelő hatósági úton tisztázható kérdés, és ismételten ilyen körben szólíttatom meg. Mindenekelőtt azt tartom roppant kellemetlennek, hogy kétféleképpen vagyunk tájé koztatva. Szomorúan kétféleképpen. Ez a kisebbik baj, a nagyobbik az, hogy az ország közvéleménye is kétféleképpen van tájékoztatva; egy szűkebb közvélemény másképp, mint egy tágabb. (16.10) Ugyanis aki a "168 órá"ból vagy az abból írt újságcikkből tájéko zódik országosan, az teljesen más információkat kap, mint a helyi megyei lapból. Én tudom, a helyi megyei lapot itt nem terjesztik, azt azonban nem tételezem fel, hogy kevésbé informáltak ott a megyében. Mégis csak vissza kell térnem némi kis kerülővel arr a a nagyon különös problémára, hogy az utóbbi hónapokban az ön pártjához tartozó személyek, képviselők is, a szabaddemokrata párthoz tartozó képviselők, illetve általuk szerkesztett újság, a Beszélő, különösen figyelemre méltatja személyemet abból a szempo ntból, hogy a Belügyminisztérium túlhatalommal rendelkezik e honban; hogy az elmúlt két év után miért most vált aktuálissá, ezt nem tudom pontosan… De én ezekből az írásokból, valamint szabaddemokrata képviselők televízióban tett nyilatkozatából azt olvaso m ki, hogy aggodalom övezi a személyemet illető túlhatalmat. Meg kell, hogy mondjam, az ismert szellemi átsugárzás folytán "FIDESZ" képviselő úr is tett ilyen természetű nyilatkozatot. (Derültség a bal oldalon.) Ilyen körülmények között… (Közbeszólások a b al oldalról: A kérdésre! Mi volt a kérdés?) … ilyen körülmények között rendkívül nagy óvatossággal kell eljárnom, nehogy a hatásköri túllépés bűnébe essem és ezért kénytelen vagyok megfogalmazni, hogy nincs hatáskörömben az ön által
