Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 26. kedd, a tavaszi ülésszak 35. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - NAGY ANDRÁS (SZDSZ) - ELNÖK (Vörös Vince): - JESZENSZKY GÉZA, DR. külügyminiszter: - ELNÖK (Vörös Vince): - JESZENSZKY GÉZA, DR. külügyminiszter:
2318 Tisztelt Ház! Ugyan az ember már azt hitte, hogy ez az interpelláció nem fog elhangozni, részben azért, mert aktualitását vesztette, részben talán azért, mert úgy gondolta, hogy a képviselő úr is belegondol, hogy fölteszie ezt a kérdést, de örülök, hogy elhangzott a kérdés, és nem csupán a személyes elem miatt, hanem azért, mert külpolitikánknak egy jelentős kérdését érinti. A magyar Kormány az európai értékrendet tette magáévá, és kö vetkezetesen képviseljük az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat. Soha nem rejtettük véka alá, hogy elítéljük, és elfogadhatatlannak tartjuk mindazt, ami 1989. június 4én a Tienanmen téren és Peking több más pontján történt. Ezt a véleményünket a kínai kormány képviselőinek is tudomására hoztuk. Ennek kapcsán hadd utaljak ezúttal arra, hogy a képviselő úr által említett interjúmban, amelyet enyhén szólva pontatlanul idéz, az alábbiakat jelentettem ki: "Nem felejthetjük el a Tienanmen téri vérengz ést, a politikai reformokat követelő diákokkal való véres leszámolást, de miközben az ember gyászolja az áldozatul esett diákokat, és követeli a politikai foglyok szabadon bocsátását, látnia kell, hogy a Tienanmen tér történelmileg tekintve intermezzo volt , nem hozott sem radikális politikai fordulatot, sem pedig visszarendeződést, legalábbis a gazdaságban semmiképp." E kijelentés politikai tartalma annyira egyértelmű, hogy egyik napilapunk – a Magyar Hírlap – az egész interjúnak éppen a Tienanment nem fele djük címet adta a címoldalon. Azt hiszem, ez már önmagában elég, hogy visszakérdezzek: Képviselő Úr! Ön mindig tisztában van azzal, hogy mit olvas? (Derültség, taps a kormánypártok soraiban.) De ha már itt tartunk, hadd folytassam néhány más gondolattal lá togatásom tartalmi elemeiről. Eredményes látogatást tettem Kínában, amelynek fő politikai jelentősége abban áll, hogy partnereimnél ismét rögzítettük a magyar – kínai kapcsolatok alakításának új politikai alapelveit, az egyenjogúságot, a kölcsönös érdekeltsé get és az egyértelmű ideológiamentességet. Tényként rögzítettük, hogy a kormányaink által vallott értékrendek nem csupán az emberi jogok értelmezésében, de az alapvető politikai filozófia tekintetében is eltérőek. De! Kína nagyhatalom, az ENSZ Biztonsági T anácsának állandó tagja, s e minőségében jelentős szerepet játszik a világ globális és regionális politikai folyamatainak alakításában. Beleértve olyan kérdéseket, válságokat is, amelyek közvetlenül érintik Magyarország fontos nemzeti érdekeit. Felelőtlens ég lenne bármilyen magyar kormány részéről, ha ezt a realitást figyelmen kívül hagyná, s nem törekedne folyamatos kétoldalú kapcsolatok, politikai párbeszéd fenntartására Kínával. E véleményünkkel és gyakorlatunkkal nem állunk egyedül Európában és a világb an. Az elmúlt másfélkét évben – hogy csak a legfontosabbakat említsem – Kínába látogatott Kaifu japán, Andreotti olasz, Major brit miniszterelnök, Dumas francia és Baker amerikai külügyminiszter. Felkereste Pekinget Skubiszewski lengyel külügyminiszter, C alfa cseh és szlovák szövetségi kormányfő, Vaszilev bolgár miniszterelnökhelyettes, Kozirev orosz külügyminiszter is, és ha kihagytam néhány nevet, azt hiszem, hogy még kiegészíthető. (Kósa Lajos: Jeszenszky Géza.) Megemlítem, hogy Pekingben járt, s erre nekünk szintén gondolnunk kell, Iliescu román elnök, és Jovic, a volt jugoszláv államelnökség szerb tagja is. Li Peng kínai kormányfővel New Yorkban találkozott Bush amerikai és Jelcin orosz elnök. Nem sorolom tovább a diplomáciainál is fontosabb politikai tartalmú találkozókat. E tények ismertetése alapján aligha kell különösebben magyaráznom a magyar – kínai párbeszéd fenntartásában való politikai érdekeltségünket és a közelmúltban lezajlott látogatásom szükségességét. Tekintettel arra, hogy e kapcsolatok a napi sajtóból mind ismertek, szeretném megkérdezni tisztelt képviselő urat, hogy ön ezeket a híreket nem olvasta? Kína gazdaságilag fejlődik, és személyes tapasztalataim alapján is megalapozottnak tekintem számos magyar és külföldi szakember azon vélemény ét, hogy ez az ország belátható időn belül gazdaságilag erős hatalommá, talán nagyhatalommá válik. Örülök, hogy megalapozottan csatlakozhatom Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök hasonló véleményéhez. Az pedig külön örömömre szolgál, hogy mint a Néps zabadságban április 28án
