Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 26. kedd, a tavaszi ülésszak 35. napja - A büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat álalános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KUTRUCZ KATALIN, DR. (MDF)
2283 Hadd jegyezzem meg már itt és most, hogy nagyon örülnék annak, ha a Büntető Törvénykönyv gazdasági bűncselekményekről szóló fejezetében nem olyan változtatások történnének, mint amilyeneket ez a jelenleg előterjesztett törvényjavaslat tartalmaz, hanem hogy ha a Ház előtt lenne most már végre valóban a gazdasági bűncselekményeknek egy komplett rendszere. Ez – sajnos – mind ez idáig még nem történt meg. Tudjuk, hogy a Kormány készül egy ilyen csomag elfogadására, de az az érzésem, hogy nagyonnagyon sürgős lenne, sőt talán már el is késett a Parlament elé terjesztése egy ilyen csoma gnak. De tény, hogy Büntető Törvénykönyvünket az elkövetkezendő egykét éven belül biztosan még jó néhányszor fogjuk módosítani, és akkor biztosan azon is el kell gondolkodnunk, hogy nem lennee célszerűbb egy új büntető törvénykönyvet alkotni. Nekem az a véleményem, nemhogy nem lenne célszerű új büntető törvénykönyvet alkotni a közeljövőben, hanem nem is szabad új büntető törvénykönyvet alkotni a közeljövőben, mert a büntető kódexeknek – mint a nagy kódexeknek általában – azért időtállónak kell lenniök, és ilyen gyorsan mozgó, gyorsan változó körülmények között, mint amilyenekben most vagyunk, egészen biztos, hogy nem lehet időtálló kódexeket alkotni! Így azután – tisztelt Képviselőtársaim – azt hiszem, nem marad más számunkra ebben a körben, mint a Büntető Törvénykönyv szakaszos átalakítása. Persze a szakaszos átalakításnak is megvannak a maga veszélyei azért, mert a szakaszos átalakítás bizonyos fokig veszélyezteti a stabilitást, és egy szakaszos átalakításnál nagyobb a lehetőség arra, hogy egy kódexbe egy mással nem egészen összeférő szabályok kerüljenek be, tehát hogy megbontsa egy kódexnek a belső szerkezeti egységét, és erre ennél a törvényjavaslatnál is nagyon oda kell figyelnünk! Mindabból, amit eddig elmondtam, az is következik: én úgy gondolom, hogy a Büntető Törvénykönyvet csak akkor szabad megváltoztatni, ha feltétlenül szükséges, és csak olyan körben, ahol az feltétlenül szükséges. Ha ebből a szempontból nézzük végig az előttünk lévő törvényjavaslatot, akkor azt kell mondani, hogy bizony még egysze r végig kell gondolni abból a szempontból is bizonyos részeit, hogy valóban megérette a helyzet a szabályok megváltoztatására, vagy pedig alaposabb megfontolást igényelnének még bizonyos kérdések? A tervezetben javasolt változtatások olyan szerteágazóak é s olyan sokirányúak, hogy én nem is térnék ki mindenre ezek közül – pusztán néhányra. A tervezetben javasolt változtatások egyik köre az, amely levonja az Alkotmánybíróság halálbüntetést eltörlő határozatának a konzekvenciáit, és azt hiszem, itt ebben a kö rben nem lehet azon vitatkozni, hogy a változtatást meg kelle tenni vagy nem, mert az Alkotmánybíróság döntése – tetszik, nem tetszik – mindenkire nézve kötelező. Ehhez képest – úgy gondolom – hogy vitának ebben a körben igazándiból nincs helye. A másik s zabályozási kör az, amely eltörli a Büntető Törvénykönyvünknek azokat a rendelkezéseit, amelyek alkotmányellenes diszkriminációt tartalmaznak. Ezeket a törléseket már tulajdonképpen 1990ben abban a bizonyos 540es számú javaslatban is tervezte a Kormány, csak aztán hát idáig húzódott el az egész, olyannyira, hogy közben az Alkotmánybíróság ezekről már ki is mondta a javaslat előterjesztése után, hogy alkotmányellenesek. Tehát két szempontból is meg kell hozni a megfelelő változtatásokat: itt a hanyag kezel éssel és a gondatlan rongálással és a társadalmi vagyonnal kapcsolatos kérdésekre gondolok. A harmadik változtatási irány, amely a büntetési rendszerből kitörli a javítónevelő munkát és a szigorított javítónevelő munkát, és a javítónevelő munka és a szi gorított javítónevelő munka helyett a javítónevelő munka egyik válfajaként ma is létező közérdekű munkát vezeti be, és ezt a változtatást természetszerűleg végigviszi a törvény egész rendszerén, beleértve ebbe természetesen a Különös részt is. Azt hiszem, hogy a javítónevelő munkának meg a szigorított javítónevelő munkának az eltörlése senkinek nem fog fájni, és nem hiszem, hogy lenne itt olyan felszólaló, aki azt mondaná,
