Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 26. kedd, a tavaszi ülésszak 35. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György):
2273 Országgyűlés napirendjeit és a tárgyalt témákat, és az elnök jogköre erre tekintettel érvényesül. Mint ahogy volt szerencsém mondani, előfor dult azonban, hogy a házbizottságban nem alakult ki közös vélemény, s ebből következően nem mondhatja az elnök minden esetben automatikusan, hogy a házbizottság általános állásfoglalása szerint támogatja a napirendre tűzést. Azt hiszem, az eddigi ügyrendi vita világosan mutatja, hogy ebben a kérdésben nincs közös állásponton a házbizottság. Tehát én tisztelettel még egyszer kérem elnök urat – a kialakult gyakorlat szerint, ha a házbizottság valamelyik tagja kéri a házbizottság összehívását, akkor arról az e lnök gondoskodik – : hívja tehát össze a házbizottságot, foglaljunk ott állást, és annak alapján tegyen majd az elnök valami fajta javaslatot az Országgyűlésnek. Úgy gondolom, hogy ez idő alatt, míg a házbizottság ülésezik, az Országgyűlés végezheti a rende s munkáját, és azt hiszem, hogy ez nem válna hátrányára. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, azok is, akik kifogásolni szokták, sőt az ügyrendi bizottsághoz fordulnak bőbeszédű k ommentárjaim miatt, elnézik nekem, ha most rendre választ adok mindazokra a kérdésekre, amik eljárásommal kapcsolatban felmerültek, és megindoklom azt, ahogy eljárni kívánok. (Dénes János: Elnök Úr! Szavazni kell! – Az elnök csenget.) Csendet kérek Dénes J ánostól! (Derültség. – Közbeszólás: Vezettesse ki!) (11.00) Először is: Gál Zoltán két dolgot elegyített. Gál Zoltán egy ügyrendi javaslatot tett olyan kérdésben, amelyben az Országgyűlés nem hozhat ügyrendi határozatot. Abban a kérdésben, hogy az elnök ös szehívjae vagy sem a házbizottságot, a Házszabály értelmében egyedül az elnök dönt. Amennyiben az elnök nem hív össze házbizottsági ülést, ez ellen a megfelelő óvást emelni lehet majd az ügyrendi bizottságnál. (Zaj. Az elnök csenget.) Gál Zoltán ügyrendi javaslata tehát nem kerülhet megszavazásra. Én a házbizottságot a következő okokból összehívni nem tartottam szükségesnek, s ezt most engedjék meg, hogy pontosan megindokoljam. A házbizottságnak van egy általános érvényű határozata arról, hogy általában a házbizottság helyesli, hogy az elnök, akinek a Házszabály 28. § (5) bekezdése szerint kötelessége az önálló képviselői indítványok napirendre tűzését vagy megtagadását javasolni, ajánlásként azt ajánlotta a Ház elnökének, amit a Ház elnöke unosuntalan tel jesít is, mert egyetért vele, hogy az önálló képviselői indítványokat javasolja a Háznak napirendre tűzni. Ettől két esetben tért el az elnök – hogy ne legyek elvont, tértem el. Az egyik esetben a házbizottság elé terjesztettem azt az elhatározásomat, hogy egy önálló indítvány formáját öltő képviselői kezdeményezést nem kívánok az Országgyűlés elé napirendre tűzés végett terjeszteni, mert az önálló indítvány szövege önmagában abszurdumokat, köztük szövegezésében alkotmánysértő mozzanatokat tartalmaz. (Dr. S zigethy István: Ez is!) Többszöri tárgyalás nyomán az előterjesztők elálltak a napirendre tűzés kívánásától. Tehát ezt az esetet nyugodtan mellőzhetjük. (Dr. Orbán Viktor: Nem álltunk el; megtagadtuk!) A másik eset az itt két felszólaló által is említett e set, Dénes János esete, aki egy bírósági bejegyzés alapján működő politikai párt betiltását és vagyonának elkobzását célzó önálló indítványt terjesztett a Ház plenáris ülése elé, mint napirendre tűzendőt. Én – s itt tévesen idézték ketten is vélt szavaimat – nem alkotmánysértés fennforgásának gyanúja miatt javasoltam ezt elutasítani, hanem nagyon egyértelműen amiatt, mert a Magyar Országgyűlésnek a fennálló jogszabályok értelmében nincs kompetenciája ebben a kérdésben jelenleg állást foglalni, hanem a jelen leg fennálló jogszabályok értelmében bíróságnak van kompetenciája állást foglalni. (Zaj. – Az elnök csenget.) Ez volt… (Dr. Orbán Viktor: Ez a helyzet most is.) Kérem meghallgattatásomat! (Derültség.) Ez volt az indok, és ezt az előterjesztésemet, tehát me gtagadó előterjesztésemet tette magáévá a házbizottság, majd a plenáris ülés. Tehát nincs analógia. Mert a jelenlegi előterjesztést én úgy fogom fel mindenekelőtt, mint a mi Országgyűlésünk által megalkotott, Göncz Árpád köztársasági elnök és általam kihir detett 1990. évi LVII. törvény értelmezését, ideértve funkciójának meghatározását a
