Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 25. hétfő, a tavaszi ülésszak 34. napja - A távközlésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - INOTAY FERENC JÁNOS, DR. (KDNP)
2252 (19.00) Az információáramlás előfeltétele a jól és mindenkor üzembiztosan működő távközlési hálózat. A vezetésszervezéstudományi szakmai napokon j elenlévő akkori vezetők a hozzászólásukban, az elnökségi asztalnál történt válaszoknál mindennel egyetértettek, mindent ígértek; gyors fejlődést, mert az az előfeltétele a fejlődésüknek. Az illetékes hatóságok és szervek, intézmények és tervezők mindezzel tisztában voltak. Indoklások, magyarázatok bőven voltak. Csak a távközlési hálózat nem fejlődött úgy, ahogy kellett volna, sőt, Nyugathoz képest a lemaradás fokozódott. Nagyon érdekes az, hogy miután napirendre tűződött mindenütt a távközlés fejlesztésének a szükségszerűsége, megkezdődött egy tanulmányutas kiutazás, úgy Németországba, mint Franciaországba, mint Finnországba. A birtokomban van a kiutazók gyakorisága és névsora. Csak számokat mondanék, mert nem akarok személyeskedni. Finnországot veszem elősz ör: 1986ban, hogy jó legyen a magyar távközlési hálózat, kiutazott 2 fő. 1987ben 7 fő, 1988ban 10 fő, Finnországból ugyanakkor jött 8 fő. 1989ben kiutazott 23 fő, Finnországból már csak 4 jött. 1990ben kiutazott 5 fő, 91ben 4 fő, 92ben a hivatalos p arlamenti küldöttségen kívül 1 fő – kétszer. Ez független a parlamenti küldöttségtől. Vagyis ahhoz, hogy biztosítsuk azt, hogy egy jó törvényt alkossunk, a Postától, a Matávtól 40 fő, összesen pedig 55 fő utazott ki. Ezzel szemben 12 jött. Egy népes parlam enti küldöttség tagjaként én is kint voltam a finn távközlést tanulmányozni. Ezenkívül magáninformációim és tapasztalatszerzéseim alapján a német és a francia fejlődést is majdnem teljes mértékben megismertem. A német és a francia távbeszélőhálózat állam i tulajdonú, állami monopóliumú, nagyon jól működő. A francia államban, Franciaországban végeredményben az egész ország egyetlenegy hálózat. Németországban a német polgárok ugyanúgy nincsenek megelégedve a saját távbeszélőhálózatukkal, mint mi, holott ott bármelyik utcasarki fülkéből a világ bármelyik pontját fel lehet hívni. A legkomolyabb, leghatékonyabb fejlődést a francia mutatta, de a német is kifogástalan. A német rendszerre ezenkívül – megállapításom szerint – a fegyelem és a szervezettség jellemző. Mindkét rendszer tökéletesnek mondható és óriási állami költségvetési pénzt igényelt és folyamatosan igényel, monopólium természetesen. És ez az óriási pénz, ami kellene, Magyarországon nincs. Most néhány szót a finnek rendszeréről. A finnek rendszere jófo rmán alig igényel állami pénzt. Ezt megtapasztalhatta az az öt fő, aki 86tól 92ig utazgatott ki, de megtapasztalta a parlamenti bizottság is, amely szintén kint volt. Mi a finn tény? Jelenleg Finnországban 38 magán telefontársaság működik, az állami váll alattól teljesen függetlenül, semmi közük azonkívül, hogy ők igénybe veszik az állami hálózatot is. Ez a 38 magántársaság a finn távhálózati véghelyeknek a 70%át üzemelteti kifogástalanul. Az állami tőkétől és a finn Matávtól, vagyis a Telecomtól teljesen függetlenül működik, dinamikusan fejlődik. Na most, nagyon érdekes, hogy az élet és a gazdasági körülmények egyesülést provokálnak, kényszerítenek ki, mert ezelőtt 25 évvel a 38 magántársaság helyett 88 telefontársaság működött Finnországban. Egyesülésük, tőkekoncentrációjuk következtében a számuk 38ra csökkent. Így viszont teljes jogú versenytársai és sikeres versenytársai az állami Telecom vállalatnak. Finnországban az állami cég a gerinchálózatot üzemelteti. Három év alatt a hálózat jelentős részét üve gszáloptikás vezetékre cserélték ki, és másfél éven belül – a terveik szerint – a gerinchálózatot a helyközi összeköttetést kizárólag fénykábel, üvegszáloptika biztosítja. Ezt sem a francia, sem a német távbeszélő rendszer nem produkálta.
