Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 11. kedd, a tavaszi ülésszak 4. napja - Bejelentés: Dr. Kóródi Mária jegyző - Kérdés: - ELNÖK (Vörös Vince):
222 táj, tájkarakter, tájjelleg megőrzése érdekében az állami gazdasági tulajdonban lévő nagyüzemű szőlőterületek küszöbönálló privatizációja kapcsán. A széles közvélemény elő tt is ismert az a folyamat, ami az elmúlt évtizedekben a balatoni szőlőhegyeken, hagyományos szőlőterületeken, valamint az úgynevezett zártkertekben végbement, amely területek nagy része napjainkra gyakorlatilag üdülőterületté vált, és így elveszett a minő ségi szőlő- és bortermelés számára, miközben minden súlyos tájképi degradációt és újabb környezeti terhelést is eredményezett. A nagyüzemű szőlőművelésnek minden negatívuma mellett volt egy igen kedvező hatása, nevezetesen, hogy ezek a területek mind mosta náig megmaradtak egybefüggő, épületmentes, árutermelő szőlőterületnek, amivel a tájkarakter megóvásához is hozzájárultak, hiszen az egyéni művelésű területek rovására terjeszkedő üdülő célú beépítés nem tudta kikezdeni a nagyüzemű területeket. Ez a kedvező helyzet kerülhet most veszélybe, hiszen a privatizáció, illetve a kárpótlás belső jogrendje megítélésem szerint nem tudja kiszűrni a burkolt üdülőterületszerzési szándékot, nem tudja megakadályozni az összefüggő szőlőterület túlzott elaprózódását. Végső soron nem tud gátat szabni a fokozatos üdülőterületté válásnak. Ennek veszélyét csak fokozza, hogy a nagyüzemi ültetvények gyakran az üdülés számára is rendkívül csábító, a legszebb kilátást biztosító, déli fekvésű domboldalakon helyezkednek el. A Balatonfelvidéken a Badacsonyi Állami Gazdaságnak több helyütt van nagy kiterjedésű szőlőültetvénye. Így például a Badacsonyhegyen, Csobáncon, a Szentgyörgyhegyen, Tihanyban, de a távoli Somlóhegyen is, amelyeknek privatizációját meg kell oldani. Ebből a rö vid felsorolásból is kitűnik, hogy az ország legértékesebb, legjobb termőhelyi adottságú és tájképi tekintetben is legszebb hagyományos szőlőterületeiről, történelmi borvidékeiről van szó, amivel kapcsolatos aggályaink sajnos megalapozottnak tűnnek az eddi gi gyakorlat tükrében. Hasonló aggodalmának adott hangot Békási Péter, a badacsonyi hegyközségi szervezet vezetője a helyi lapban, és egyben javaslatot is tett a területek túlzott elaprózódásának, beépítésének megakadályozása érdekében. Igen nagy örömmel é rtesültem arról, hogy a badacsonytomaji önkormányzat – látva a privatizációban rejlő veszélyeket – a táj- és szőlőterületek megóvásának hosszú távú érdekét felismerve helyi önkormányzati rendelettel úgy szabályozta a külterületi területalakítás és építés rendjét, hogy 15 ezer négyzetméter, azaz másfél hektárnál kisebb terület nem alakítható ki, illetve csak akkora földrészleten lehet pincét építeni. Ezt a szerintem bátor és felelősségteljes rendelkezést a Veszprém megyei köztársasági megbízott hivatala saj nos, törvénysértőnek ítélte, és az önkormányzatot rendelkezése hatályon kívül helyezésére utasította. Összegezve az elmondottakat, az alábbi konkrét kérdéseket intézem a miniszter asszonyhoz, illetve a minisztérium képviselőjéhez: Miért minősül törvénysért őnek a táj- és szőlőkultúra védelmét szolgáló badacsontomaji önkormányzati rendelkezés, illetve ennek kapcsán kérdezem általában, hogy vane, és ha igen, milyen törvényes lehetőségek állnak az önkormányzatok rendelkezésére e tekintetben az érvényes jogszab ályok alapján. Másrészt kérdezem: a tisztelt minisztérium szándékozike ez ügyben lépéseket tenni még a privatizáció végrehajtása előtt egy olyan rendelkezés meghozatalával, ami a fenti veszélyek kiküszöbölését, csökkentését szolgálja, illetve vane még mó d arra, hogy az illetékes minisztériumok, a KTM, az FM, a PM egy olyan közös rendelkezést hozzanak, ami meghatározná, szabályozná a volt nagyüzemű szőlőterületek művelési, területhasznosítási, valamint megoszthatósági, beépíthetőségi módját a tájjelleg meg óvása, a szőlőművelés és bortermelés támogatása érdekében úgy, hogy mindez ne kerüljön ellentétbe a kárpótlási törvénnyel? Kérem válaszát. ELNÖK (Vörös Vince) :
