Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 11. kedd, a tavaszi ülésszak 4. napja - A Munka Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
220 mert úgy gondolom, hogy az egész törvény alkalmazhatósága szempontjából nagyon fontos kérdés az, hogy annak a rendelkezéseit állami kényszerrel ki lehete k ényszeríteni vagy sem. Nos, Palotás János felszólalása bizonyos értelemben félreértette az én előterjesztésemet. Én ugyanis nem azt javasoltam, hogy ezt úgy, ahogy van, vonják vissza, hanem pozitív javaslatot terjesztettem elő annak érdekében, hogy hogyan lehet ebből a meglehetősen nehezen megoldható kérdésből valahogyan kilábalni, amely talán túlzottan nagy erőfeszítést nem jelentene sem a bíróságok számára, sem az állami költségvetés számára. Ennek az a lényege, hogy én teljes mértékben egyeté rtek Palotás János felvetésével, hogy a döntőbizottságokat tényleg meg kellene szüntetni. A döntőbizottságok korábban sem a legtökéletesebben működtek, jelenleg pedig olyan függőségi viszonyok alakultak ki a munkanélküliség és a rohamos infláció mellett, h ogy a döntőbizottságok elfogulatlan tevékenysége egyre jobban megkérdőjelezhető. Én nem azt vetettem fel, mint Ugrin Emese előző nap, hogy próbáljuk a döntőbizottságokat megtartani, hanem azt, hogy a bírósági hatásköröket és a bírósági illetékességi terüle teket kellene valamilyen formában racionalizálni és ehhez a feladathoz igazítani. Ennek az volt egyszerűen a magyarázata, hogy az igazságügyi statisztikák feldolgozásából világosan kitűnt már tavaly tavasszal, amikor a hatásköri törvény keretében a közös d öntőbizottságok megszüntetésére került sor, hogy a munkaügyi bíróságok sem létszámban, sem anyagiakban nincsenek felkészülve erre az új feladatra. Az akkori előrejelzésemet a statisztikák teljes egészében bebizonyították, egyre inkább nyílik ki az olló a b íróságok restanciájánál, tehát a tényleges teljesítőképesség és a jelentkező feladatok között. Ebből vontam le én egy olyan következtetést, hogyha ez meghaladta a 14%ot már négy hónap alatt, tehát ez a hirtelen bekövetkezett feladatnövekedés, akkor ez 12 hónapra kivetítve változatlan feltételek mellett már mintegy 40%ot jelez. Ha ehhez újabb terhek jönnek, akkor beláthatatlanul elhúzódnának a munkaügyi bírósági perek, amelynek az lenne a következménye, hogy a munkaügyi bíróságok évek után hoznának ítélete t, és fölöslegessé válna tulajdonképpen a tevékenységük, mert ki megy a bírósághoz, hogyha évek múlva fog ítéletet kapni? Na most, ez egy rendkívül veszélyes összefüggés. Felhívtam a figyelmet arra is, hogy a költségvetés itt semmit nem tervezett be a bíró ságok tehermentesítésére, tehát újabb státusok létesítésére, és még sorolhatnám. A megoldást én ott látom, és ezt egyébként egyeztettem több érdekképviseleti szervvel is, Palotás úrral erről valóban nem beszéltem, de beszéltem munkaügyi bírákkal és beszélt em igazságügyminisztériumi felelős vezetőkkel, hogy egy kivihető megoldás lenne az, ha a munkaügyi bíróságoknak a feladatkörét, hatáskörét bizonyos értelemben csökkentenénk. Ennek egyik eleme valóban a társadalombiztosítási ügyek elterelése, másik eleme e setleg a szövetkezeti ügyekből is, legalább egy nagyobb rész átterelése a polgári bíróságok részére, hiszen ha ez valamennyi helyi bírósághoz oszlik meg, akkor ez a jelentkező újabb munkateher végül is kisebb terhet ró a bíróságra. A másik gond azonban ott jelentkezett, és ez már a költségvetést is nagyon érzékenyen érinti, hogy a döntőbizottsági tárgyalásokra gyakran átmentek a szomszéd szobába, nem volt útiköltség. A munkaügyi eljárások, legalábbis eddig, bár a törvénytervezetből ez most nem tűnik ki, hog y ezután is így lesz, tehát eddig ezek tárgyi, költségmentes perek voltak, a költségeket az állam viselte. Ha átment a szomszéd szobába, nyilván nem volt útiköltség. Köztudott, hogy az útiköltségek mennyire megnőttek. Hogyha a megyeszékhelyen működő egyetl en munkaügyi bírósághoz kell minden tanúnak beutaznia, ez óriási terheket jelent a költségvetésnek egyik oldalról. A másik oldalról pedig – mivel a tanúzás állampolgári kötelesség – a tanúnak el kell utaznia. A munkáltatónak ki kell fizetnie erre a munkabé rt – mert ki kell fizetnie – , ugyanakkor gazdasági produktum nincsen, az utaztatással, a tanúmeghallgatással gazdasági kár is keletkezik abból, hogyha
