Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 11. kedd, a tavaszi ülésszak 4. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - PASZTERNÁK LÁSZLÓ (MSZP)
187 támogatás csökkentésével hogyan sikerült lehetetlen helyzetbe hozni a kedvezményes üdültetést; hogyan sikerült a magyar munkavállalókat kiszorítani az üdültetésnek, a pihenésnek még az elméleti esélyéből is. Legalábbis a munkavállalók nagyobb részét, tisztelt képviselőtársaim, mert egy részének, az államigazgatásban dolgozóknak valószínű, nem lesz gondja a jövőben sem. A minisztériumok, államigazgatási hatáskörrel rendelkező szervek igen jól fel vannak szerelve üdülőkkel és természetesen támogatást él veznek, mondanom sem kell, költségvetési pénzekből. Hiszen csak így lehet, hogy e szervezetek dolgozói – nem, mintha sajnálnám tőlük – a költségeknek hozzávetőleg csak a felét fizetik, és természetesen nem kell nyolctíz évet várniuk egy beutalóra. Erről v ajon miért nem tárgyal a Parlament? Az erre fordítható költségvetési támogatást miért nem kell külön megszavaznia a Parlamentnek? Ezeket az üdülőket miért nem viszi a Kormány az Üdülési Alapítványba? Bizony, ezek elég jelentős kérdések, de sajnálom, hogy S olt Ottilia ezeket nem firtatta, és Surján miniszter úr nem érintette válaszában, hiszen ezekkel összefüggésben elég nehéz lett volna az MSZOSZt vagy bármilyen más szervezetet a vádlottak padjára ültetni. Tisztelt Képviselőtársaim! Bár mindez, amit a kedv ezményes munkavállalói üdültetések kapcsán elmondtam, önmagában is jó néhány kérdést vet fel, de meg kell mondanom őszintén, tulajdonképpen nem ezért kértem napirend előtt szót. (Moraj.) Sokkal inkább azért, mert szeretném két példával bizonyítani, hogy a Kormány elképesztő módon megsérti az Érdekegyeztető Tanácsban kötött megállapodásokat, illetve azt, hogy most már nemcsak a szociális érzéketlenségéről árulkodó intézkedéseivel, de törvényi alapot nélkülöző lépéseivel is súlyos hátrányt okoz a nyugdíjasokn ak és a munkavállalóknak. Ehhez számomra már csak egy szomorú adalék az a tegnapi szavazás, amelyik azt a képviselői indítványt szavazta le, amelyik legalább újragondolását javasolta a munkanélküliség összefüggéseinek, illetve kezelhetőségének az év hátral évő részében. S az első példa: Tisztelt Képviselőtársaim! Az Érdekegyeztető Tanács 1991. december 6 – 7ei ülésén egyebek mellett megállapodást kötött – idézem – , hogy "1992ben a nyugdíjak a nettó átlagkeresetek növekedésének megfelelően kerüljenek emelésre ." Arról is megállapodás született, hogy "A foglalkoztatottak bruttó bérei átlagosan 23%kal növekedhetnek." Ezek után megdöbbentő, hogy a Kormány azt a javaslatot készül a Parlament elé terjeszteni, amely szerint a nyugdíjak március 1jétől 13%kal, szept ember 1jétől további 6,5%kal növekedjenek. E két időpont – először is a márciusi időpont nehezen betartható, tehát veszélyben van, hogy egyáltalán márciusban vagy áprilisban megkapjáke ezt a növekedést – és a két szám azt jelzi, hogy éves szinten a nyug díjak alig 10%kal növekednének, ami nem hogy a nettó keresetek várható növekedési ütemének nem felel meg, de a nyugdíjak még 21 – 25%os infláció mellett is drasztikus reálértékcsökkenést szenvednek el. Ilyen durva megsértése a megállapodásban foglaltaknak csak két módon magyarázható: vagy tudta a Kormány decemberben – amire egyébként az Érdekegyeztető Tanácsban fölhívtuk a figyelmüket – , hogy nem megalapozottak az 1992re prognosztizált jövedelemfolyamatok; vagy függetlenül ettől és teljes mértékben semmib e veszi a megállapodásokat, azaz hazudik, amikor azt állítja, hogy az Érdekegyeztető Tanácsban kötött megállapodások alapján jár el. A második példa: ELNÖK (Szabad György) : Felhívom képviselőtársam figyelmét – és a Magyar Szocialista Párt frakciójának a fi gyelmét is – , hogy rendkívüli ügyben és nem rendkívüli ügyekben kért képviselőtársunk szót! (Taps a jobb oldalon.) PASZTERNÁK LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm szépen. Elnök Úr! Számomra és számunkra rendkívüli ügy, amiről én beszélek, és sok minden elhangzott már h asonló ügyek kapcsán itt ebben a Házban, amire hasonló időt szántak. (Közbeszólások a jobb oldalról: Tíz perc!) De befejezem röviden… A második példát mindenféleképpen ugyancsak szeretném elmondani:
