Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 5. kedd, a tavaszi ülésszak 27. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat és az állam vállalkozói vag... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
1795 végső százalékának a beállítására, mert most is túl magas a kereskedelmi bankokban az á llami közvetlen tulajdon, 50% felett volt. Eredetileg egy ötéves ciklust határoztunk meg annak érdekében, hogy elérje a végső fokon a Parlament által is jogosnak tartott 25%os állami részesedést. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezzel az intézkedéssel ez az 50%os hányad egyes bankoknál 70 – 80 vagy 90%ra fog emelkedni, amelynek a 25%ra való leépítése igen nagy nehézséget fog okozni az ezzel foglalkozó szakembereknek. Szeretném elmondani, hogy semmi nem indokolja, hogy egy várhatóan júniusban elfogadan dó törvényben egy teljesen lehetetlen, rövid 6 hónapos határidőt szabjunk az állami vállalatok számára az átalakulásra. És végezetül: Semmi nem indokolja, hogy a vagyon kezelésére és a privatizációra vonatkozó pályázati szabályokat úgy határozzuk meg, hogy azok eleve magukban foglalják a visszaélés és a nyilvánosság kizárásának a lehetőségét. És ezzel kapcsolatban engedjék meg nekem, hogy felolvassam – bár nyilvánvalóan a képviselő hölgyek, urak valamennyien pontosan ismerik a törvényjavaslatot, de – azt a gyöngyszemet, amit ebben a törvényjavaslatban találtam: "A Vagyonkezelő Részvénytársaság azzal a pályázóval köthet szerződést, aki a pályázatot megnyerte, illetve a legkedvezőbb ajánlatot tette. A Vagyonkezelő Részvénytársaság e szabálytól eltérhet, ezt az onban a pályázati kiírásban előre közölni kell." Kérem szépen, én elgondoltam, hogy hogyan nézhet ki egy ilyen pályázati kiírás, és mert nemrég volt a szépségverseny, egy ilyen szépségverseny pályázati kiírását gondoltam el, hogy ennek a törvénynek a betar tása hogyan is jelenhetne meg. Körülbelül úgy szólna, hogy várjuk a szépségversenyre 20 és 25 év közötti, minimum 170 centiméter magas, karcsú hölgyek jelentkezését, akik egyébként három nyelven beszélnek, és ötven palacsintát meg tudnak sütni anélkül, hog y egy is odaégne a serpenyőn. Majd, folytatódna a hirdetés, hogy: egyébként tájékoztatásul azt is közöljük, hogy a szépségversenyt Kovács Mariska fogja megnyerni, aki 55 éves, 152 centiméter magas, 70 kiló, magyarul is nehezen beszél, és az életében nem vo lt még a konyhában, de a zsűrielnök unokahúga. Körülbelül így nézne ki ez a hirdetés, és nem hiszem, hogy tolonganának a szépségversenyre a résztvevők. Ne beszéljük le a vállalkozókat, a magyar pályázati rendszer eddigi tapasztalainak megvannak a maga Ková cs Mariskái, és a többi pályázó már pontosan tudja, hogy melyek azok a nevek, amelyeknek a felbukkanása esetén eszébe nem jut az adott pályázaton részt venni, mert csak idő- és pénzpocsékolásnak tekinti. Ezeket az anomáliákat mi mindenképpen kiszűrendőnek tartjuk a törvényből, és úgy gondoljuk, hogy a Parlamentnek nem szabad lemondania arról a jogáról, hogy a privatizáció feltételeit most és a majdani változásokkal együtt, minden esetben a Parlament határozza meg. Ez nem jelenti azt, hogy ebben az ügyben az ellenzéknek van döntő szerepe, hiszen a parlamenti többség a kormánykoalíció oldalán van, de azt viszont feltétlenül jelenti, hogy ezeket a döntéseket nem lehet a nyilvánosság megkerülésével hozni, hanem itt, a Parlament nyilvánossága előtt a döntések ind okait is el kell mondani, és azt hiszem, ez nemcsak az ellenzéknek érdeke, hanem valamennyi parlamenti képviselőnek. Nem tudjuk elfogadni, nem tudjuk támogatni, hogy a tartósan állami tulajdonban maradó vállalatok körét a Kormány határoza meg, ezt feltétle nül a Parlament jogának kell fenntartani. (12.40) Feltétlenül a Parlament jogaként kell megtartani azt is, hogy az állami tulajdonban maradó vállalatoknál az osztalék felhasználási lehetőségeit meghatározzuk. Feltételenül a Parlament jogának kell megtartan i – a Számvevőszéken keresztül – a Kormány privatizációs és vagyonkezelő munkájának folyamatos ellenőrzését. És feltétlenül a Parlament jogának kell megtartani az ezzel
