Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 5. kedd, a tavaszi ülésszak 27. napja - A Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZILI SÁNDOR (MSZP)
1788 (12.00) Akkor a miniszter úr többek között a szememre vetette: – idézem – "Az eredeti munkatervben is jövő hónap szerepel." Februárban számonkérni tehát a márciusra meghatározott tervet, én azt gondolom, idő előtti. Kérem, május van, s íme itt van előttünk a munkavállalói részvényprogram törvénytervezete, az is igaz, hogy egy é vvel később, és elég kalandos úton jutott el hozzánk, tudniillik már az előző Kormány foglalkozott a munkavállaló részvényprogrammal, s a mai Kormány több mint két és fél éves megfontolt és alapos munkával elkészítette ezt a 16 oldalas terjedelmű MRPtörvé nyt. Bár meg kell jegyeznem, hogy az új Parlament első ténykedése az volt, hogy megfosztotta a dolgozókat attól az alkotmányos joguktól, amely elismerte a dolgozói tulajdont mint önálló tulajdonformát. Viszont az is igaz, hogy a kormányprogram, a nemzeti m egújhodási program említést tesz munkavállalói tulajdonról, sőt a legnagyobb kormánypárt frakcióvezetője 1991. február 4én a kárpótlási törvény vitájában megemlítette az alkalmazotti részvényprogramot, mint olyat, amelynek megvalósításával a dolgozók akár ingyen is tulajdonhoz juthatnak. Idézem: "Az egységes privatizációs törvényben garanciákat kell biztosítani arra vonatkozóan, hogy a privatizálandó állami vállalat dogozói kedvezményes áron, sőt bizonyos feltételek esetén, ingyen is megszerezhessék a rész vények meghatározott hányadát. Taps a jobb oldalon" – írja a jegyzőkönyv. Hát uraim, vagy feledékenyek, vagy nem tartják a szavukat! Szóval végre eljutottunk odáig, hogy az állami tulajdon lebontásából – már, ami még megmaradt – részesülhet a melós is. De hogy is néz ki ez a valóságban? Kérem, a magyar privatizáció első hulláma a spontán privatizáció volt, amely joggal váltotta ki a társadalom nagy részének elégedetlenségét. A spontán privatizációban a vállalati menedzsment kapott kiemelkedő és csaknem elle nőrizhetetlen szerepet, és számos botrány mutatta, hogy a menedzsment a privatizációt alárendeli a pozíciója megerősítésének, illetve a személyes vagyongyűjtésnek. A spontán privatizáció kudarca egyfajta ellenreakciót váltott ki. Sorra születtek a korlátoz ó, centralizáló jogszabályok, létrejött az Állami Vagyonügynökség, s egyre inkább központosították a tulajdonosi jogosítványokat, az ellenőrzést, a döntéseket. Lassan új, kiemelt szerepű és kívülről alig ellenőrzött privatizátor alakult ki, s ez maga a kor mányzat. A kormányzatnak és a mögötte álló politikai erőnek azonban szintén megvan a maguk jól körvonalazott, saját értékrendszere. A kormányzati politikai elit nemcsak azt ismerte fel, hogy fel kell számolni a spontán privatizációt, hanem azt is, hogy ha a régi privatizátor helyébe áll, akkor óriási lehetőségek nyílnak meg előtte, amelyek saját céljait is szolgálhatják. A kormányzati politikai elit speciális érdekeit jóval nehezebb felismerni, hisz gyakran az össznemzeti érdek mezét öltik fel, illetve azza l is összefonódva, tovább okulva a múltból, burkoltan jelennek meg. Világosan látszik, hogy a kormányzati politikai elitet számos korábbi ítélete, morális és politikai elkötelezettség köti bizonyos társadalmi csoportokhoz. És látható, hogy a privatizáció s orán ezeket kívánja előnyhöz juttatni, s mind ez idáig a dolgozói kollektíváknak a tulajdonhoz juttatása csak ellentmondó nyilatkozatokban jelenik meg, s a távoli idők ködébe menő ígéreteknek tűnik, miközben a különböző kárpótlási törvények egymás után szü letnek. Tisztelt Képviselőtársak! A Magyar Szocialista Párt megalakulása óta jelentős politikai feladatának tekinti a dolgozói tulajdon megteremtésének a lehetőségét. Határozott álláspontunk volt, és ma is az, hogy az állami tulajdon lebontásának együtt ke ll járnia a munkavállalók valódi tulajdonossá válási lehetőségének sokféle formában történő biztosításával. A munkavállalók az elmúlt évtizedekben végzett munkájukkal hozták létre a ma privatizálásra kerülő állami vagyont, s ezen túlmenően a befektetéseikk el is tulajdonosi jogosítványokat szereztek, hisz a ki nem fizetett jövedelmük egyik forrása volt a vállalati felhalmozásnak. Ebből fakadóan a magyar munkavállalóknak tulajdonosként is részesedniük kell az átalakításra kerülő állami vagyonból, de az MRP cs ak egy lehetőség, hogy a munkás, a dolgozó tulajdonhoz jusson.
