Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 5. kedd, a tavaszi ülésszak 27. napja - A nemzeti gondozásról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szabad György): - DÉNES JÁNOS (független)
1784 ellenforradalmat, és azért kapja a nemzeti gondozási díjat, mert esetleg a Köztársasá g térről történt lövéssel sérült meg és vesztette el a fél lábát, akkor azt eszerint, ugye, ki lehet zárni. De nem olyan egyszerű ez a kérdés. Mert az illető még mindig mondhatja, hogy kérem, én nem önként voltam ott, engem parancsra állítottak oda, és nek em parancsból kellett lőni. Tehát én nem tudom azt, hogy és mint lehet erre a megoldást megtalálni megnyugtató módon és igazságos módon. Ezért kérem a tisztelt Házat, minden frakcióban részt vevő képviselőtársaimat, gondolják jól végig ezt. Ezeknek a kizár ási feltételeknek hol és ki és milyen formában tud megfelelni? Találjuk meg azt a megoldást, mert teljesen nyilvánvaló a törvényhozó jótékony szándéka, hogy nemzeti gondozott díjat az ne kapjon, aki hátráltatta és késleltette az ország demokratikus átalaku lását, részt vett a korábbi önkény megtámogatásában. Tehát a jogalkotói szándékkal egyet lehet érteni, csakhogy eze a megoldás, vagy sem, arra én jogászi és kereszténydemokrata lelkiismeretem szerint nem tudom a megnyugtató választ most itt megtalálni. Ké rem a tisztelt Házat, gondolkozzon el ezen, és segítse a módosító javaslatokkal jobbá tenni a törvénynek ezt a szakaszát, hogy megfeleljen annak, amit joggal vár el a társadalom, hogy kapják meg a nemzeti gondozási díjat azok is, akik korábban nem voltak p referáltjai egy másik nemzeti gondozási díjnak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Dénes János, a független képviselők vezérszónoka. Az elnöklést átadom Szűrös Mátyás alelnök úrnak. (Az elnöklést dr. Szűrös Mátyás, az Országgyűlés alelnöke veszi át.) (11.40) Felszólaló: Dénes János a független képviselők részéről DÉNES JÁNOS (független) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót, és a sorsnak köszönöm azt az előnyt, hogy ilyen átfogó, összefoglaló hoz zászólások után és értékelések után ad lehetőséget nekem arra, hogy sorsom révén a véleményemet kifejtsem. Az már kitűnt a 3413as számú, életüktől és szabadságuktól politikai okból, jogtalanul megfosztott személyek kárpótlásáról rendelkező törvényjavaslat tárgyalásának általános vitájában, hogy a magam részéről a teljes Ház együttérzésével, kegyelettel emlékeztem meg a háborúban és a háborút követően hozott áldozatok mindegyikéről – hovatartozás nélkül. Ezt a gesztust én most ismételten megismétlem. Amikor ezt megteszem, akkor a magam részéről elismerem azt a munkát, amit a különféle bizottságok ebben az ügyben tettek, azt az abszolút jószándékot, amivel a törvényjavaslat beterjesztője, a Kormány – nehéz gazdasági körülménye közepette – ezt a törvényjavasla tot elénk tette, amely szerint tulajdonképpen nemzeti önmegbecsülésünkről van szó, hogy áldozatainkat, azokat a teljesítményeket, amiket a különlegesen nehéz emberi és történelmi pillanatban az egyes állampolgároktól és az egyes állampolgárok közösségétől ez a társadalom, ez a nemzet megkapott, elismeréssel, sőt, ha lehetősége van, anyagi elismeréssel is elismerje és értékelje. Amikor ezt megtettem, külön fejet hajtok Zimányi Tibor képviselőtársam előtt, aki e törvényjavaslatok forgatagában és vitájában tul ajdonképpen egy olyan önmérsékletről, olyan emberi jobbá formálódásáról tett még személyében is tanúbizonyságot, ami alapján én most Zimányi Tibor képviselőtársamtól bocsánatot kérek, hogy a parlamenti vita hevében 1991 áprilisában – jegyzőkönyvileg rögzít ett, általam kifogásolt beszéde kapcsán – esetleg indulatosan megsértettem. Itt most, a nyilvánosság előtt, megkövetem. Megkövetem azért, mert teljes egészében felmérte, mekkora az az erkölcsi felelősség, a súly, ami sorsa révén rá hárul. Mert igenis, biza rr sors az, hogy ott ül az ellenálló, Zimányi Tibor – és a másik oldalon Király Béla. Különleges történelmünk van e két pólusban itt, mindnyájunk előtt megjelenítve. Engedjék meg, hogy tovább ezzel ne foglalkozzam, mert én ennek tisztázó jellegét akartam a tisztelt Ház előtt kihangsúlyozni.
