Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 5. kedd, a tavaszi ülésszak 27. napja - A nemzeti gondozásról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szabad György): - KOVÁTS LÁSZLÓ, az (FKgP
1779 hozzátartozóiról sem, s ugyanígy nem rendelkezik a tervezet a nyilas terror áldozatainak hozzátartozóiról sem. A most említett néhány példa – úgy gondolom – bizonyítja, hogy nagyon kell ügyelnünk arra, hogy a jogosultak körét minden áldozatra, illetve minden hozzátartozóra kiterjesszük. A tervezettel kapcsolatban nemcsak tartalmi, hanem eljárásjogi kifogásaink is van nak. Itt is csak egy példát szeretnék felhozni. A 3. § (1) bekezdése, amely arról szól, hogy kik nem jogosultak a gondozási díjra – azt mondja, hogy azok sem jogosultak, akik a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányában elismert alapjogok me gsértéséért felelősek. (11.10) Ez így helyes is, azt azonban már kifogásuljuk, hogy ebben az esetben nem célszerű, ha első fokon az eljárásban a Kárpótlási Hivatal jár el, ugyanis olyan bonyolult és összetett kérdés ennek megállapítani, hogy kik vonhatók e zért felelősségre vagy kiket terhel ezért a felelősség, amely megítélésünk szerint már nem a Kárpótlási Hivatal hatáskörébe, hanem független magyar bíróság hatáskörébe kell hogy tartozzék. Összességében a Szabad Demokraták Szövetségének frakciója támogatja a törvényjavaslatot, és a már ugyancsak példálózóan említett hibák és hiányosságok kiküszöbölésére a módosító indítványainkat elő fogjuk terjeszteni. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik a független kisgazda Kováts László, képviselőcsoportjának vezérszónoka. Felszólaló: Kováts László a Független Kisgazdapárti képviselők 35 tagú csoportja nevében KOVÁTS LÁSZLÓ, az (FKgP 35 tagú képviselőcsoportjának vezérszónoka: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Hölg yeim és Uraim! Magyarországnak az utolsó 50 éves története során sok tapasztalat került birtokába, sokszor a bőrünkön éreztük, hogy milyen szomorú sorstragédiák történtek ebben az 50 esztendőben. Az 1944. március 19ét követő náci megszállástól kezdve és a z azt követő nyilas, valamint kommunista diktatúrák által az alapvető emberi jogok sérelmére elkövetett jogtalanságok legalábbis részleges orvoslása, az eddig megalkotott jogszabályok nem adnak teljes körű megoldást a nemzeti gondozásra szorulók ellátására . Ezt a hiányt igyekszik pótolni az előttünk fekvő 5057es számú törvényjavaslat, amely egységes és következetes formában igyekszik ezt a nemzeti gondozást és ellátást szabályozni. Az eltűnt, helyesebben letűnt politikai rendszer 1966ban a 28. kormányrend elettel igyekezett ezt a kérdést úgy szabályozni, ahogyan az akkori pártállam érdekei megkívánták. Örvendetes ténynek kell elkönyvelnünk azt, hogy a kezdeti nehézségek és – azt hiszem, most nyugodtan mondhatom, hogy – bizonytalanságok után, felgyorsult az elmúlt politikai rendszerek által elkövetett bűnök jóvátételét célzó törvénykezés. Ennek egyik állomása ez a nemzeti gondozásról szóló törvényjavaslat, amely jól illeszkedik az e tárgyban eddig megalkotott törvények sorába. Úgy gondolom, hogy e törvény meg alkotása nélkül a kárpótlás jogintézménye nem tekinthető teljesnek. Ami a törvényjavaslatban megfogalmazott jogalkotói célt illeti, azzal messzemenően egyetértünk. Az elmúlt évtizedek során történt jogtalanságok ugyanis nem csupán az állampolgárok életét, szabadságát és vagyonát érintették, sok ember e jogtalanságok következményeként maradandó egészségkárosodást szenvedett. Ezeknek az embereknek a társadalomba való beilleszkedése, a munkában való részvétele az átlagosnál sokkalta nagyobb erőfeszítést kívánt és kíván még ma is. Ezek az emberek tehát rászolgáltak arra, hogy a nemzet és a társadalom gondoskodását kiterjessze rájuk, és ezáltal enyhítsen anyagi helyzetükön.
