Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 5. kedd, a tavaszi ülésszak 27. napja - A nemzeti gondozásról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szabad György): - KÁLLAY KRISTÓF, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Szabad György): - MÉSZÁROS ISTVÁN, DR. az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság alelnöke: - ELNÖK (Szabad György): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - ZIMÁNYI TIBOR, DR. az MDF vezérszónoka:
1776 Régen vártuk ezt a törvényt, mert igen fontos hézagot pótol. Időbelileg azért is van jelentősége, mert kiegészítő jellegű "Az életüktől és szabadságuktól politikai okokból megfosztott" törvényjavaslattal kapcsolatban. Az a sok kritika, amely a személyi kárpótlási törvényjavaslatot érte, ennek a nemzeti gondozásról szóló törvényjavaslatnak a figyelembevételével mindjárt másként jelentkezik, és a megvilágítása, a krit ikája is egészen másképpen. Mi támogatjuk ezt a törvényjavaslatot és nagyon szükségesnek tartjuk. De azért el kell mondanom, hogy az előkészítésbe a társadalmi szervezeteket jobban be kellett volna vonni, mert egy sajnálatos és alapvető félreértés van a tö rvényjavaslatban. Ez pediglen az, hogy a nemzeti ellenállási mozgalomban részt vettek ügyét is ez a törvényjavaslat öleli fel, holott ez teljesen más jellegű kérdés. A nemzeti ellenállás fogalma, úgy tűnik, mintha tisztázatlan lett volna a törvényalkotók e lőtt. Elnézést kérek, hogy erre ki kell térnem, és nem is nagy örömmel teszem, mert hiszen ezzel mindenkinek tisztában kellene lennie, azonban mégis a javaslat néhány pontja miatt okvetlenül szükségesnek látom. A nemzeti ellenállás fogalmát nem lehet semmi féle más korból vett hasonló ellenállási mozgalommal azonosítani. Az kifejezetten a német megszállástól, tehát '44. március 19étől tart és egészen a világháború befejeződésig, tehát '44. május 8áig. Teljesen más jellegűek azok a körülmények, amiket sajná latos módon most ki akarnak egészíteni, illetve azonos szintre akarnak hozni az állampolgári egyenlőség, jog alapján a '45 utáni, '45től '63ig terjedő kommunista diktatúra elleni ellenállással. A nemzeti ellenállás fogalma a magyar történelemírásban és a magyar társadalomban is elsősorban a náciellenes ellenállást tartalmazza. Nem helyes az antifasiszta kifejezés, mert nem antifasiszták ellen folyt a harc, hanem kifejezetten a nácik ellen. Magyarországnak nem volt érintkezési területe az antifasisztákkal . Ezt később egy általános és homogenizáló kommunista frazeológia ültette bele a magyar nyelvbe. Tehát kifejezetten Hitlerellenes és náciellenes ellenállásról van szó. És kénytelen vagyok kitérni a két ellenállás fogalma közti különbségre. Ez a nemzeti el lenállás a német megszállás alatt és háború idején történt. Nagyon rövid idő állt rendelkezésre a magyar ellenállás teljes kibontakoztatására, mert hiszen csak '44. március 19étől beszélhetünk ellenállásról, a korábbi időszak hasonló jellegű politikai tén ykedése az ellenzéki tevékenység, tehát semmiképpen sem keverhető össze ez a két fogalom. Ez a rövid idő tette lehetővé azt, hogy viszonylag kevés ellenállót tartóztattak le, vagy végeztek ki. A történelmi körülmények – most nem akarom ezt részletezni – , d e a német propaganda és a trianoni megoldatlan kérdések, valamint a kétségtelenül később teljes joggal beigazolódó szovjetellenes propaganda megtévesztette a magyar társadalmat, és ezért viszonylag nagyon kevesen fogtak fegyvert, és illegális sajtóban állt ak ki a náci német megszállás ellen. Azonban a veszélyessége összehasonlíthatatlan volt, mert akit elfogtak, azt gyakorlatilag felkoncolták, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy legalább tízféle ok állt rendelkezésre, amiért az ellenállásban részt vevőkre egysze rűen felkoncolás várt. Sajnálatos tény az valóban, és ez nagyon sokakat megtéveszt, hogy az ellenállás fogalmát kisajátították, és nem azokat minősítették '45 után ellenállóknak, akik valóban ebben részt vettek, hanem napi politikai célokat szolgálva kirek esztették az ifjúsági, a katonai s az egyházi ellenállást, és kifejezetten ellenállóknak lényegében csak a kommunista ellenállókat minősítették. Ez nem azt jelenti, hogy nem volt kommunista ellenállás, de teljes egészében az ellenállást kommunistává minősí teni azt jelentette, hogy a társadalom is az ellenállókat végül azonosította a kommunistákkal, holott erről szó sem lehet. Tehát ilyen nehézségekkel kell valóban megküzdeni, hiszen a volt Partizán Szövetségben csak az lehetett tag, akit a területi párttitk ár javasolt és elfogadott, és csak az számított ellenállónak.
