Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 5. kedd, a tavaszi ülésszak 27. napja - A nemzeti gondozásról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szabad György): - SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója:
1774 kiemel és a rendeletből – idézet: "Az ország demokratikus átalakulása, a szocialista társadalmi rend építése érdekében kifejtett munkásmozgalmi tevékenységük során megrokkant személyeket, illetve meghalt személyek hátramaradt hozzátartozóit nemzeti gondozásban kí vánja részesíteni a munkásparaszt kormány. Ezt a kormányrendeletet, illetve az ezzel összefüggésben álló későbbi jogszabályokat az általunk hozott 1991. évi XII. törvény hatálytalanította. Már ez a XII. törvény is szociális irányultságú, mert ugyan elvevő egyrészt, ugyanakkor meghagyó másrészt, hiszen a 7. §a például a 8 500 forint alatti ellátásokat érintetlenül hagyja akkor is, ha a kedvezményekkel – pl. a nemzeti gondozási díjjal – együtt lett az ilyen mértékű. Ezzel szemben az 1956os – a bevezetőben említett – 28as kormányrendelet, az 1966os kormányrendelet, az 1956os forradalom és szabadságharc rokkantjait, illetve elesettjeit teljesen mellőzi a nemzeti gondozási körből. Ezek az emberek, illetve hozzátartozóik másodrendű állampolgárként élhettek a szocialista társadalmi rendben. Most már több mint egy éve az 1991. évi XII. törvény felhatalmazta a Kormányt a 6. bekezdés végrehajtására, mely szerint nemzeti gondozási díjnak megfelelő összegben kell részesíteni azokat, akik a nemzeti antifasiszta elle nállási mozgalomban részt vettek, és azokat, akik az 1945 és 1963 közötti törvénysértések életüket vesztett áldozatainak özvegyei, szülei, árvái, valamint a törvénysértések következtében megrokkantak. Az ugyanekkor elfogadott országgyűlési határozat pedig egyenesen felkérte, felhatalmazta a Kormányt, hogy 1991. – tehát kérem 1991. – július 1jéig terjessze az Országgyűlés elé a nemzeti gondozásról szóló törvényjavaslatot, valamint nyújtson be törvényjavaslatot a nemzeti antifasiszta ellenállási mozgalomban résztvevők elismerésének és ellátásának egységes rendszeréről. Képviselőtársaim! Eddig és ennyi a törvénytervezet előéletéről. Most visszatérve a bizottsági állásfoglalásra, a képviselők nagy része – pártállástól függetlenül – kifogásolta egyrészt a beterj esztés közel egyéves késését, másrészt azt, hogy a törvénytervezet több kérdésben nem felel meg az 1991. évi XII. törvényben, valamint az országgyűlési határozatban foglaltaknak. Mint hallottuk az expozéban, az államtitkár úr erre magyarázatot adott, azonb an az egy év késés mégis tény. A bizottsági vitából kicsengett az a vélemény is, hogy a nemzeti gondozási díj, valamint más anyagi kárpótlási törvény, illetve a most készülő "Életüket és szabadságukat politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról" szóló törvény nem jól harmonizál egymással, mert egyes juttatásoknál aránytalanság állapítható meg, és nem minden esetben érvényesül a polgári jogegyenlőség rendező elve. Azt mondja a nemzeti gondozásról szóló tervezet 2. bekezdé se, hogy az 1. bekezdésben meghatározott nemzeti gondozási díjra jogosultak azok is, akik "Az életüktől és szabadságuktól…" szóló törvényben kárpótlásra jogosultak, azok, akik munkaképességüket legalább 67%ban elveszítették. Ugyanakkor annak az elhalt sze mélynek vér szerinti, örökbe fogadott gyermeke, szülője viszont nem részesülhet nemzeti gondozási díjban, akik az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvény alapján kárpótlásra jogosultak. Csak éppen ut alni akartam a bizottságnak arra a megállapítására, s bizonyítani akartam, hogy nem minden esetben érvényesül a nemzeti gondozási díj előterjesztésében a polgári jogegyenlőség. Más képviselők megfelelőnek tartották a jogosultak körét, hiszen az nemcsak az antifasiszta ellenállókra, hanem az 1944. március 19e és 1963. december 31e közötti időszakban a magyar vagy idegen állam hatósága vagy hatósági személye, illetőleg más személy politikai indítattású önkényének következében a munkaképességét legalább 67%ban elveszítette. Valamint ebbe a körbe vonta a törvénytervezet a második világháború alatti faji, vallási vagy politikai okból külföldre történt deportáltakat is.
