Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 10. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - UNGÁR KLÁRA (FIDESZ)
175 arról az egyébként nyilvánvaló alapigazságról meggyőzni, hogy ahol nincs piac, ott hiába hozunk törvényt az árliberalizációról. Itt van előttem például a szénbányavállalatok árbizottságának 1991 októberé ben a hazai árliberalizációról készült tanulmánya. Ez azt írja többek között: Az energetikai szén piacával sokat nem szükséges foglalkozni, mert az valójában nem elégíti ki a piac fogalmát. Egy szabad piac alapvető jellemzője, hogy sok szállító és sok vevő van jelen, és egyik tagja sem tudja lényegileg befolyásolni az árat. Valójában viszonylag kevés szénszállító van, s ezek sem önállóak, és a vevő pedig egyetlenegyből áll, azaz a Magyar Villamosművek Trösztből. Hogy tudnák önök, tisztelt képviselőtársaim, mindezt összeegyeztetni a liberalizált energetikai szénárral? Vagy még egy idézet ugyanebből a tanulmányból. Ez a következőt mondja: A Kormány fenn kívánja tartani beavatkozó szerepét a vezetékes energiahordozó árak konkrét meghatározásánál. Ebből származó an a szénbázisú erőműveknél eleve megjelenik a mindenkori vezetékes energiahordozó árából visszafejtett, levezetett szénár, amely nyomban nem liberalizált alapú lesz. A kérdés igen összetett, de látható, hogy a kormányzati szándék realizálódása diktálja, h ogy szabályozott piac, szabályozott, diktált szénárfogalmakban kell gondolkozni. Ez egyben ellentmond az árliberalizációnak. Hogy tudnák tehát önök, tisztelt képviselőtársaim, mindezt összeegyeztetni a liberalizált energetikai szénár fogalmával? Itt van előttem a Magyar Villamosművek Tröszt által az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak írt 1991. december 19én kelt levél, és ennek a második bekezdése – két bekezdésből áll egyébként az egész levél – a következőket mondja: Szükségesnek tartjuk felh ívni a figyelmet arra, hogy a január 2án induló szénszállításokra a Magyar Villamosművek Tröszt a 100 petajoulenak megfelelően adja ki a diszpozíciókat, amennyiben december utolsó hetéig más döntés nem születik. Hát született más döntés, szerencsére, ha nem is december utolsó napjáig, de január 9én. Tehát hol lehet itt beszélni piacról? Hol lehet itt beszélni a szabad ár érvényesíthetőségéről? A kormányzat és a bányaipari dolgozók szakszervezete között létrejött megállapodás kimondja többek közt, hogy az MVMT és a szénbányavállalatok az 1992. évre esedékes szerződéseiket 1992. január 31ig kötelesek megkötni – ugye ez, mint emlékeznek, megtörtént az elmúlt héten – , s azt az 1. számú táblázatban szereplő mennyiségek és árak figyelembevételével kell, hogy m egtegyék. Hol lehet itt piacról beszélni? Nem várható, hogy a jövőben a gazdaság e két résztvevő csoportja – mármint a Magyar Villamosművek Tröszt vagy részvénytársaság és a szénbányászat – saját gazdasági helyzete és érdekei alapján inkább tudjon nemzetga zdasági szempontból is elfogadhatóbb megállapodást egymással közvetlenül kötni, mint eddig. A kormányzati közbeavatkozásra ezután is szükség lesz. Ez a gazdasági szituáció pedig ellentmond annak, hogy a hazai kitermelésű erőművi szenek a piaci helyzetet tü kröző szabadáras árkategóriába kerüljenek átsorolásra. Mielőbb befejezném hozzászólásomat, engedjék meg, hogy emlékezetükbe idézzem, hogy ezt az elképzelést, amit beadott módosító indítványomban fogalmaztam meg, az általános vitában támogatta a Független K isgazdapárt részéről Hajdú Istvánné, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről Soós Károly Attila. Most a részletes vitában Pál László az MSZP nevében, valamint a gazdasági bizottság igen részletes és hosszú vitájában, Szűcs István a Magyar Demokrata Fórum r észéről. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Megadom a szót Ungár Klára képviselőnőnek, Fiatal Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Ungár Klára (FIDESZ) UNGÁR KLÁRA (FIDESZ)
