Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 26. napja - A frekvenciagazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szabad György): - MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)
1729 ma még kormányzati célú feladatokat tölt be, így kiépítéséhez meg kell várni, amíg onnan ezeket az eszközöket áttelepítik más frekvenciákra. Úgyhogy ez a keveredés mindenképpen hátrányos, átláthatatlanabb helyzetet teremt, illetve nyilván a kormányzatot hozza előnyösebb helyzetbe, a mindenkori kormányzatot és a kormányzati lobbyt a polgári célú felhasználással szemben. Felhívnám a figyelmet arra is, hogy egyébként a fejlett nyugati országokban is sokkal kisebb, általában a ferkvenciatartomány kisebb részét jellemzi a közös felhasználás, tehát a polgári és a kormányzati felhasználás keveredése. Tehát azt hiszem, hogy a törvénynek egyértelműen külön kellene választania ezt a két szférát, és a közös felhasználást lehetőleg kisebbségi résszé kellene tenni. Ezenkívül még csak két apró megjegyzést ehhez a témához, tehát a frekvenciák felosztásához. Azt hiszem, hogy a kormányzati célú felhasználók körét szűkíteni lenne érdem es, nem azonos körbe tartozik a hadászati, titkosszolgálati, biztonságpolitikai célra használatos frekvenciák köre megítélésem szerint az államigazgatás által használt frekvenciák körével például, a nyilvánosságnak is más mércéje vonatkozhat ezekre a külön területekre. Az utóbbiak, az államigazgatási, megfontolandó lenne, hogy ne ugyanúgy kormányzati vagy legalábbis ne ugyanabba a kategóriába tartozzon differenciálatlanul, mint az előtte említett, például titkosszolgálati frekvenciák. Még egy dolog ezzel ka pcsolatban: a frekvenciafelosztással kapcsolatban egy további probléma, megítélésem szerint súlyos probléma, hogy a javaslat lényegében kiveszi a kormányzati célú frekvenciagazdálkodást a törvény hatálya alól, és azt egészében a Kormány döntésére bízza, h ogy annak szervezetét, működését hogyan szabályozza. Tekintettel arra is, hogy milyen mértékű, milyen részarányú a kormányzati felhasználás jelenleg Magyarországon a frekvenciatartományból, azt hiszem, a törvény azért bizonyos szinten ebbe a dologba bele k ellene, hogy szóljon. Tehát itt, ebben az első problémakörben, amire fel szerettem volna hívni a figyelmet, nagyon komoly változtatásokra lenne szükség, hogy a frekvenciatartomány felosztása megnyugtatóan rendeződhessen, és elősegíthesse a piacgazdaságot é s a társadalmat szolgáló kommunikációs csatornáknak, kommunikációs rendszernek a kívánatos – és azt gondolom, hogy mindannyiunk számára kívánatos – és óhajtott fejlesztését. A második problémakör, és azt kell, hogy mondjam, hogy ez még súlyosabb, mint az e lső, és talán erről beszéltek a legkevesebbet az előttem szólók, talán ha nem kerülte el valami a figyelmemet, csak Katona Kálmán említette – egy kicsit visszafogottan érzésem szerint – , hogy a Nemzeti Frekvenciagazdálkodási Tanács egy kicsit semmire se jó testület. Összevissza vannak benne delegálva különböző típusú szervezetek képviselői, a parlamenti bizottságoktól az oktatás és a tudomány képviselőiig ülnének ott emberek távközléspolitikai szakemberekkel karöltve, és mindennek tetejébe ennek a testület nek csak véleményezési joga lenne. Erről beszélt Katona Kálmán, az MDF vezérszónoka is, hogy ennek a testületnek a véleményét ezek után vagy figyelembe vennék vagy nem. Dehát elképzelhető, hogy egy ilyen komolytalan és esetleges összetételű testület vélemé nye nem is olyan lenne, amit különösebben érdemes lenne figyelembe venni. Tehát ennek alapján én azt javasolnám, hogy a döntésszinteket mindenképpen külön kellene választani, és nem megoldható az, hogy valamiféle társadalmi ellenőrzést egy ilyen komoly hat áskör nélküli és nagyon esetleges, nem megfelelő összetételű Nemzeti Frekvenciagazdálkodási Tanács gyakorolja, miközben valójában a törvény mindent a szakminisztériumra és annak a szakhatóságaira bíz. Azt hiszem, ez nem megengedhető állapot, itt nem olyan döntésekről van szó a frekvenciagazdálkodás területén, a korlátozott számú frekvenciával való gazdálkodás területén, amit egyedül azok a technikai szempontok befolyásolhatnak, amikről valóban nyilván a szakminisztériumnak és szakhatóságainak van a legtelje sebb szakértelme Magyarországon. Azt gondolom, hogy emiatt ezeket a döntéseket, ezeket a stratégiai kommunikációs döntéseket nem lehet monopolizálni a minisztériumban és a szakhatóságban, márpedig a törvény ezt teszi, a
