Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 28. kedd, a tavaszi ülésszak 25. napja - A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényjavaslat határozathozatala - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
1620 tövényi szabályozás létjogosultsá gát, azaz azt a tényt, hogy a munka törvénykönyve mellett az állami és önkormányzati intézményekben történő munkavállalás elkülönült szabályozást igényel. A szervi hatály meghatározását több módosító indítvány túl tágan kívánta értelmezni. Ezekben a munkál tató által ellátott tevékenység kapta az elsődleges jelentőséget. Ezért a törvény hatályát ki kívánták terjeszteni olyan munkáltatókra is, amelyek közfunkciót látnak el ugyan, de nem mint állami vagy önkormányzati intézmény teszik ezt, hanem a gazdasági vá llalkozás formájában működnek. Az ilyen típusú jogi szabályozás véleményem szerint azonban nem terjedhet ki olyan szervezetekre, amelyek nyereségorientáltan vagy jelentős részben más bevételekből működve közfunkciókat látnak el. A szervi hatálynál alapvető nek tekintjük, hogy az állami és önkormányzati költségvetési intézményekre terjed ki. A szervi hatály meghatározásánál azonban a tevékenység jellege nem lehet kizárólagos ismérv. A törvényjavaslat hatálya nem vonatkozik például az elsődlegesen magántulajdo nból vagy alapítványi támogatásból működő magánegyetemekre, az egyházi iskolákra, továbbá a magántulajdonban lévő egészségügyi intézményekre. A szervi hatály még abban az esetben sem terjed ki ezen munkáltatói körre, amennyiben ezek normatív költségvetési támogatásban részesülnek. A költségvetési támogatás odaítélése azt jelenti ebben az esetben, hogy az állam preferál bizonyos tevékenységeket, de ezzel még sem az állam, sem pedig az önkormányzat nem válik az adott intézmény kizárólagos fenntartójává, hanem csupán támogatója lesz annak. A vita során vitatott volt az is, hogy a munkáltató által foglalkoztatott valamennyi dolgozót tekintsee a tövényjavaslat közalkalmazottnak, vagy éljen a munkavállalói kör tekintetében is bizonyos megszorításokkal. Ilyen korl átozás lehetett volna több indívány szerint például, hogy csak a munkáltató profilját munkájukkal érdemben megvalósítókat tekintjük közalkalmazottnak, és így minden más, a szerv által alkalmazott munkavállalóra a munka törvénykönyve vonatkozna. Ez a logika azonban ellentétes a törvényjavaslat alapkoncepciójával. Amennyiben ugyanis az elkülönült törvényi szabályozás kiindulópontjának a munkáltatók azonos pozícióját tartjuk, tévútra jutunk akkor, ha ezen túlmenően a dolgozói kör tekintetében további megszorít ásokat alkalmazunk a hatály tekintetében. A munkáltatók állami és önkormányzati fenntartása, költségvetési jellege valamennyi foglalkoztatottat ugyanúgy érinti. Ha tehát a törvényjavaslat szervi hatályának meghatározásánál a munkáltatók fenntartása képezte a kiindulópontot, nyilvánvaló, hogy a személyi hatály vonatkozásában a szervezeti elv alapján a törvényjavaslat a betöltött munkaköröktől függetlenül valamennyi foglalkoztatottat közalkalmazottnak kell, hogy tekintsen. Ezen belül természetesen szükséges a z egyes munkakörök közötti differenciált szabályozás, amelyet a javaslat meg is valósít, elsődleges szempontként kezelve a különbségtételnél a közalkalmazottak által ellátott munkakör jellegét. Nagyon röviden szeretnék szólni a továbbiakban a törvényjavasl atnak az érdekegyeztetésre és a közalkalmazotti jogállás rendezésének jogszabályi struktúrájára vonatkozó elképzeléseiről. A munkáltatók és a közalkalmazotti érdekképviseletek megegyezési tere e vonatkozásban erősen korlátozott, ezért a kollektív szerződés sem a szabályozásnak, sem az érdekvédelemnek első számú eszköze nem lehet. Ebből következően a szabályozás alapja a több szintet felölelő jogszabályi rendelkezés, amely egyben a közalkalmazottak érdekvédelmében a hangsúlyt a kollektív vitákról és alkuról a jogszabályokra helyezi át. Ez egyben lényegi elválasztó pont a munka törvénykönyve szabályozásától, ahol egymásra épülő többszintű kollektív megállapodások képezik a jogi rendezés bázisát. Ehelyett a közalkalmazotti körben egy kötöttebb, hierarchikus ren den alapuló metódus valósul meg, amely egyben jogi eszközökkel szavatol olyan munkavállalói érdekeket, melyekért a gazdaságban a szakszervezeteknek meg kell harcolniuk. Mindez egyben más módon veti fel a szakszervezetek szerepét is. Több helyütt
