Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 28. kedd, a tavaszi ülésszak 25. napja - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SUCHMAN TAMÁS, DR. (MSZP)
1611 Ugyanígy n em tudom megérteni, hogyan lehet különbséget tenni a munkaszolgálatok megítélésében. Mennyivel volt szebb, kegyeletesebb vagy kegyetlenebb halál 20 kmrel vagy 50 kmrel a frontvonal mögött? Mennyivel volt más, ha Nagykátán vertek valakit agyon vagy Mohács on, vagy akár Abdán, mint ha repeszszilánktól hullott volna el a fronton, mondjuk a Donkanyarban. Ugyanígy számomra rendkívül nehéz elfogadni, hogy a deportálás akkor igazi, ha valaki átért a határon, és akkor nem igazi, hogyha nem ért át a határon. Radnó ti sorsa ezt is jelzi. S ha már arról beszéltem, hogy minden történelmi áttekintésben a törvények önmagukban is történelmi áttekintést mutatnak, szobrokat állíttatnak, kőbe vésetnek – gondoljunk Hammurabi törvényeire – miért kell kihúzni egy olyan gondolat ot, egy megemlékezést, mint a sátoraljaújhelyi események, s miért kell helyette belecsomagolni az alkotmányügyi bizottságnak egy olyan gondolatsorba, amelyből nem tűnik ki – jó, hát megértem, hisz Sátoraljaújhelyen magyarok voltak, de kommunista magyarok i s voltak, bár a sorsuk ugyanolyan volt, mint a nem kommunistáké, és zsidók is voltak ebben a büntetőtáborban, és haltak meg az események kapcsán – , de sorsuk ugyanolyan volt, mint a többieké. Érthetetlen számomra. Tegnap délután az Interparlamentáris Unio antiszemitizmus elleni tagozata gyűlést tartott, és ezen a megbeszélésen értékeltük e törvénytervezet sorsát, és felhatalmazást kaptam a jelen lévő 18 országgyűlési képviselőtől, akik csaknem teljes mértékben a Parlamentben képviselt valamennyi pártot lefe dik, hogy a következő ügyrendi javaslattal éljek elnök úr és a tisztelt Parlament részére, egyébként ezt írásban elnök úrnak és a frakcióvezető uraknak is eljuttattam. A javaslatnak az a lényege, hogy a jelenlevők úgy ítélték meg, hogy az összefoglaló bizo ttsági jelentések mintegy előrevetítik a szavazásoknak a sorsát, lehetőségét. A szokásos eljárás és rend szerint a plenáris ülésen valószínűleg a módosító javaslatok hasonló elbírálás alá esnek vagy eshetnek, mint a bizottsági ülésen. A jelenlevők nem párt jaik nevében, de egyetértettek azzal, hogy a javaslatok, amelyek elutasításra kerültek, nem kiszélesítették, hanem csak azonos jogokhoz próbálták juttatni a magyar zsidóságot az állampolgári jogegyenlőség elve alapján, és meg kívántak előzni egyfajta diszk riminációt. A jelenlevők nem zsidóügynek tekintik az esetleges orvoslás lehetőségét, hanem fontos nemzeti ügynek. Véleményük kimondásakor messze szem előtt tartják az ország teherbíró képességét, de szem előtt tartják az állampolgári jogegyenlőség elveit i s, s a diszkrimináció minden megelőzési lehetőségének fontosságát. Ezért a fentiekre tekintettel kérjük az elnök urat, és kérem én is a tisztelt Házat, hogy célszerű lenne, ha ez a vita nem kerülne ily módon lezárásra, a szavazás pedig nem lenne kitűzve, n em lenne elrendelve, hanem a Ház, a házbizottság intézkedése alapján felgyorsítaná a nemzeti gondoskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalását, mert úgy gondoljuk, hogy mindazokat a javaslatokat, melyek így – úgy tűnik – elutasításra kerültek, kerülhetnek, a nemzeti gondoskodásról szóló törvényjavaslatba vissza lehetne hozni. A jelenlévők úgy gondolták, és azt a kijelentést tették, hogy megkísérelnénk e bizottság keretében egy hatpárti javaslatot, konszenzuson alapuló javaslatot hozni a másik törvényhez. De fölmerült annak lehetősége is, hogy kérnénk a tisztelt bizottságokat, ugyan már tárgyalják ismét. Nem valamennyi javaslatról van szó, csupán azokról a javaslatokról, melyek – higgyék el és gondolják át újra – az élet és élet közötti különbségtétel, a külfö ldről kapott kárpótlás beszámítása, a külföldi és belföldi deportálások és internálások közötti különbség megítélése, valamint a munkaszolgálat tekintetében nemcsak a nemzetközi szokásjoggal és nemzetközi szerződésekben foglaltakkal ellenkezik, hanem úgy g ondolom, hogy sokaknak, sokunknak a jogérzékével is. Ezért lehetséges volna újragondolni, újratárgyalni. Én kérném, hogy az ügyrendi javaslat felett elnök úr rendeljen el szavazást, és próbáljuk ezt megtenni.