Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 27. hétfő, a tavaszi ülésszak 24. ülése - A lágymányosi Duna-híd és csatlakozó úthálózata megvalósításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
1584 A világkiállítás kapcsán felmerült még az a kérdés, hogy amennyiben Lágymányosnál épül egy híd, akkor nem történik más, mint az úgynevezett Hungária spirál fog kialakulni, tehát magyarul a Belváros forgalmát visszavezetjük arra a pályára – ez jelen esetben a Petőfi hídnak a folytatása lenne – , ami egyébként nem kívánatos. Míg ellenkező esetben egy Galvani úti híd megépítése esetén lényegében új déli városrész feltárására lenne mód, kevésbé értékes területek felértékelődnének, és gyakorlatil ag az a forgalom, ami a jelenlegi koncepció szerint a lágymányosi hídról dél felé fordulna a rakparton, és majd a Galvani úton menne tovább, gyakorlatilag a Galvani úti híd ugyanezt tudná. Tehát teljesen indokolatlannak tűnik, hogy a Hamzsabégi út irányába kivezessünk egy hidat, hacsak nincs az a hátsó szándék, amit nagyon sokan megfogalmaztak, hogy később, mikor már megvan a híd, akkor logikusan az következik, hogy a Hamzsabégi utat is nyissuk meg, és a forgalmat vigyük arra tovább. Természetesen ezt ma ne m mondja senki, maga a javaslat sem tér erre ki, és az illetékesek is azt mondják, hogy ez nem fog bekövetkezni. Hasonló dolgok történtek már, egy folyamatnak az egyik eleme megvan, egy rendszernek az egyik eleme megvan, természetes, hogy a másikat hozzá f ogjuk illeszteni később. Azután sokkal könynyebb megcsinálni, ha megvan. Sokan hivatkoznak arra, hogy a lágymányosi Dunahídra szükség van az expo miatt. Ezt is többször, még az expo kapcsán kifejtettük, hogy az expo megoldható úgy is, hogy a tervezett har madik vasúti nyompályán építjük meg az úgynevezett expohidat, amely gyakorlatilag az expo után harmadik sínpályaként használható. Senki nem vitatja, azt gondolom, a Parlamentben nem ül olyan párt, amely azt vitatná, hogy DélPesten hidakra van szükség, és nem egy hídra van szükség. Aggályosnak tűnik az is, hogy a fővárosi közgyűlés határozatában – mint ahogyan elmondták – párhuzamosan több híd szerepelt, ebből már egy híd maradt, ez az egy híd nem tudná megoldani azt, amire a fővárosi közgyűlés gondolt. Pr obléma az is, hogy a közgyűlési határozattal ellentétben a villamos sínpárról szó nincs benne, ami természetesen később pénzhiányra való hivatkozással szintén elmaradhat. Horváth Béla képviselő úr hivatkozott arra, hogy micsoda szép látvány este kivilágítv a Budapest, és milyen szépek a hidak. Én azt gondolom, a lágymányosi híd lenne az, ami nem férne bele ebbe a látványba. Én azt hiszem, esztétikailag nem lehet szép egy olyan híd, amelynek az egyik felén egy vasúti híd szerepel. Arról már nem is beszélve, h ogy ez a vasúti híd a vasúti közlekedésnek a lelke, ha úgy tetszik, a vasúti forgalomnak, a külföldi forgalomnak a 80%a ezen bonyolódik. Azt hiszem, egy katasztrófa vagy baleset esetén olyan helyzet alakulhat ki, amely teljesen lebénítja a vasúti forgalma t. Egyébként ez nem divat már a fejlett országokban, hogy vasúti hidat és közúti hidat ilyen közel tervezzenek egymáshoz. (Bejczy Sándor: Németországban 80 cmre vannak egymástól.) Mondja képviselő úr, hogy Németországban 80 cm. Biztos, hogy van ilyen, nem biztos, hogy ez szerencsés dolog. Nagyon szerencsétlen dolog az – ezt a beszédem elején említettem – , hogy lehet, hogy a lágymányosi Dunahíd a megfelelő alternatíva. Egyet azonban látni kell, hogy a mai bizottsági tárgyaláson is még olyan anyagot kaptunk , illetve a felvetések kapcsán amikor kiderült, hogy nem egyforma számokról beszélünk, illetve azok a számok nem fedik a valóságot, az egyik variációnál, az egyik alternatívánál, a lágymányosinál teljes úthosszról beszéltünk, míg a másiknál azt mondjuk, ho gy csak egy kis hídszakaszról van szó. Azt hiszem, hogy a képviselőket nem lehet abba a helyzetbe hozni, hogy úgy döntsenek valamiről, hogy nem összehasonlítható adatokat kapnak. Azt hiszem, hogy a Galvani úti híd és a csatlakozó úthálózatnak a költségét c sak úgy lehet összevetni a lágymányosi híd és a csatlakozó úthálózat költségeivel, ha az a null kilométertől a befejező kilométerig ugyanazt az útszakaszt van hivatott jelezni. Amennyiben ez nem így van, akkor természetesen az adatok összehasonlíthatatlano k, mert lehet, hogy ténylegesen a Galvani úti híd drágább, mint a lágymányosi. De ezt akkor be kell bizonyítani és nemcsak egyes szakaszokat kiemelve megmutatni. Aki a térképre ránéz, és megnézi a lágymányosi útnak a vezetését, és megnézi a Galvani úti híd nak a vezetését, az megállapíthatja, hogy miért nem érvényesül az az elv, ami a matematikában nagyon egyszerű elv, hogy két pont között miért a legrövidebb út az egyenes. Teljesen logikátlannak tűnik, hogy a lágymányosi híd budai hídfőjénél egy nagy balra kanyart csinál, elmegy a rakparton, illetve beljebb. Tudom, hogy sok embernek ez úgy látszik, hogy nem tetszik, de
