Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 27. hétfő, a tavaszi ülésszak 24. ülése - A távközlésről szóló törvényjavaslat általános vitája - SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
1540 Tisztelt Országgyűlés! Soron kö vetkezik a távközlésről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést a 4548as számon kapták kézhez képviselőtársaink. Megadom a szót Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszternek, a napirendi pont előadójának. Min iszter urat illeti a szó. Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, a napirendi pont előadója SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A távközlésről s zóló törvényjavaslattal olyan átfogó, ágazati szabályozást tartalmazó tervezetet nyújtottunk be az Országgyűléshez, amely egy száz éves időszakot zár le, és a társadalmigazdasági változásokkal összhangban megnyitja a teret a távközlésnek a piaci alapokon történő fejlődéséhez. A törvényjavaslattal egyúttal változatlanul őrizzük azon hagyományainkat, amelyeket a Baross Gábor által 1888. év augusztusában előterjesztett, később XXXI. számú törvényként kihirdetett első távközlési törvény, az 1881es első működő hazai telefonhálózat létrehozása után hét évvel, összefoglalta és rendszerezte azokat a szabályokat, amelyeket kisebb módosításokkal napjainkig is alkalmaztak. Az 1888as törvényjavaslat egyértelműen tükrözte, hogy Baross Gábor megértette a kor technikai fejlődés iránti igényét és az ország gazdasági életének fejlődése szempontjából kellő súllyal tudta értékelni a hírközlés, ezen belül a távíró és távbeszélő szolgáltatások rendkívül nagy jelentőségét. A törvény az állam garanciájával lehetővé tette, hogy a z akkori szolgáltatások minden vonatkozásában világszínvonalra emelkedjenek. A Baross Gábor által kezdeményezett 1888as XXXI. számú törvénycikk nagy lépésekkel vitte előre a távíró és főként a távbeszélő széles körű elterjedését. Előremutató volt, hogy ki mondta – idézem – : "A távirda, a távbeszélő és villamosjelző, illetve ezek felállítása, berendezése és üzletben tartása az államnak fenntartott jogai közé tartoznak. Ettől fogva bárki másnak arra, hogy a Magyar Korona területén távirdát, távbeszélőt vagy v illamos jelzőt létesíthessen, berendezhessen és üzletben tarthasson, a jelen törvényben megállapított engedélyt előzetesen kell kieszközölnie." Az 1888. évi törvény előretekintő voltát az is bizonyítja, hogy azt csak a műszaki technikai fejlődésből fakadó változások miatt kellett 1925ben és 1936ban módosítani, és azt is akkor a távbeszélő hálózat automatizálása, új műszaki eszközök bevezetése és a kapcsolástechnikában és az átviteltechnikában történt műszaki fejlődés következtében. Nyilvánvaló tehát, hogy hazánk a II. világháború előtt minden tekintetben lépést tartott a műszaki fejlődéssel, és a terület jogi szabályozásaiban is az európai élvonalba tartozott. Ezt a tényt bizonyítja többek között az is, hogy a Magyar Posta műszaki vezetése érezte először E urópában szükségét annak, hogy a nemzetközi távíró és távbeszélő összeköttetések műszaki és kezelési szolgáltatását más országokkal egyetértésben, egységes elvek szerint kell rendeznie. Magyar kezdeményezésre 1908. őszén Budapesten nemzetközi postamérnöki összejövetelt tartottak, s e tanácskozás vezette a szakembereket a későbbi években is a rendszeres információcsere formájának igényléséhez, a Nemzetközi Távközlési Egyesülés megalapításához, majd a genfi Távíró, Távbeszélő és Rádió Nemzetközi Tanácsadó Biz ottság, a mai ITU létrehozásához. Sajnálatos, hogy ez a magas színvonalú műszaki és szabályozási munka, a tevékenység európai integrációja iránti elkötelezettség a II. világháborút követően megakadt. A postáról és a távközlésről szóló, mind a mai napig hat ályos 1964. évi II. törvény ugyan az 1888. évi XXXI. törvényt hatályon kívül helyezte, de az új törvény tartalmában és elveiben alig jelentett változást az 1888as törvényhez képest. Az 1964. évi II. törvény megerősítette, hogy a postai és távközlési tevék enység állami feladat, melyet kizárólagos joggal a Magyar Posta lát el. Ezt a 100 éves tevékenységi monopóliumot csak az 1988. évi, társaságokról szóló törvény oldotta.
