Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 14. kedd, a tavaszi ülésszak 23. napja - A helyi önkormányzatok 1992. évi címzett és céltámogatásáról szóló törvényjavaslat határozathozatalának folytatása - ELNÖK (Szabad György):
1525 Ugyanilyen megkülönböztetésnek érzem, tisztelt képviselőtársaim, amikor a munkaszolgálatosokról beszél a törvényjavaslat. Azt mondja, csak a frontszolgálatos munkaszolgálatosok kaphatnak kárpótl ást, illetve az ő örököseik. Vajon akkor Radnóti Miklós özvegye vagy Szerb Antal özvegye – akik még tudtommal az élők sorában vannak – ne kapjanak kárpótlást? Hiszen tudvalevőleg ők nem a frontszolgálaton voltak, de életük és haláluk éppen azt példázza, ho gy a szenvedéseik nem voltak semmibe veendők, s hogy nem lehet különbséget tenni etekintetben sem üldözött és üldözött között. Remélem, semmilyen összefüggés nincs e szomorú tény, e téves jogi álláspont és a között, hogy a közelmúltban – mint bizonyára tud ják képviselőtársaim – meggyalázták Radnóti Miklós szobrát Abdán; annak a költőnek a szobrát, aki arról a korról úgy énekelt, hogy az mindmáig emberi példával és tanulsággal szolgál számunkra. Végül, de nem utolsósorban szeretnék szólni még egy részletkérd ésről, amely a politikai foglyok helyzetéről, illetve – úgymond – anyagi kárpótlásáról szól. Itt nem anyagi kárpótlásról van igazából szó, hanem arról a mellékbüntetésből, amely vagyonelkobzást jelentett a legtöbb esetben, és jól tudjuk, hogy e politikai f oglyok esetében gyakorta az volt az igazi ok, az volt a fő büntetés, hogy elvették a vagyonát, hiszen annak az ávósnak vagy annak a feljelentőnek az volt a célja, hogy beülhessen az üldözöttnek a vagyonába, ezért jelentette fel, ezért üldözte politikailag, ezért zárta börtönbe vagy kínozta meg. Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Túl azon, hogy ez alkotmánysértő, és erről – mint Szigethy István képviselőtársam elmondta – az Alkotmánybíróság már döntött 1991/66os határozatával, amely december 21én látott napvilágot a Magyar Közlönyben; túl ezen önöknek most dönteniük kell. El kell dönteniük, hogy ki mellett szavaznak: a mellett az ember mellett, aki üldözve volt, és akit kifosztottak, akitől elvették a vagyonát – vagy amellett, aki beleült a vagyoná ba, aki őt üldözte, s aki mindmáig birtokolja ezt a vagyont, mert esetleg fillérekért, értékén alul vásárolta meg időközben az elmúlt negyven esztendő során. Vajon a rendszerváltás mellett dönteneke vagy éppen ellene? Ezért javaslom azt, hogy ezeket a mód osítványokat szíveskedjenek megszavazni. S ami a legfontosabb, Mécs Imre képviselőtársam 5461es számmal benyújtott egy javaslatot. Ez arról szól, amiről megfeledkezett a Kormány, és megfeledkezett az előkészítő is, hogy az Országgyűlés megköveti mindazoka t, akiket az említett jogszabályok alapján igazságtalanul elítéltek politikai okokból. Úgy érzem, ez a legfontosabb, hogy erkölcsileg egy főhajtást tegyünk mindazok emléke előtt, akik meghaltak, akár Auschwitzban, akár a Dunába lőtték őket, akár a sortüzek ben, akár Recsken, akár a börtönben vagy bárhol másutt az elmúlt ötven esztendőben. Ezt a főhajtást föltétlenül megérdemlik. Lehet, hogy ma a Kormánynak nincs anyagi fedezete arra, hogy mindenkit kárpótoljon megfelelő mértékben. De ezt a főhajtást megérdem lik, s amit lehet, tegyünk meg ezekért az emberekért, hiszen idős emberekről van szó, akik ma nehéz helyzetben élnek, s akiken kötelességünk segíteni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Ké rdezem, hogy a törvényjavaslat részletes vitájában kíváne még valaki felszólalni. (Rövid szünet.) Igen, Horváth Aladár, köszönöm szépen. Akkor azt javaslom, hogy a részletes vitát nem zárom le, hanem elnapolom. Folytatása a szünet után következik. A helyi önkormányzatok 1992. évi címzett és céltámogatásáról szóló törvényjavaslat határozathozatalának folytatása ELNÖK (Szabad György) :
