Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 10. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - Az 1963 és 1989 között elkövetett egyes állam- és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP
149 üdvözlést.) Kívánom, hogy magyarországi tárgyalásai sikeresek legyenek, és jól érezzék magukat hazánkban. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a vitát. Soron következik Torgyán József, a Független Kisgazdapárt részéről. Felszólaló: Dr. Torgy án József (az FKgPi képviselők 12 tagú csoportja) TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP 12 tagú képviselőcsoport): Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! A semmisségi törvénnyel kapcsolatban mindenekelőtt le kell rögzítenem, hogy az egy rendkívül dícséretre méltó k ezdeményezés az igazságügyi kormányzat részéről, és mindjárt az elején le kell rögzítenem azt a tényt is, hogy egy olyan bonyolult jogi megítélés alá tartozó kérdéssorozatnak egy törvénnyel való megoldása, mint amire az igazságügyi kormányzat vállalkozott, nyilvánvalóan teljes sikerre nem vezethet, tehát ilyen elvárás az igazságügyi kormányzattal szemben tisztességtelen volna. Lényegében az eddigi felszólalók szinte kivétel nélkül egyetértettek abban a megközelítésben, hogy a semmisségi törvény felsorolása, amely az érintett bűncselekmények vonatkozásában a semmisségi határt meghúzza, lényegében szűk, az bővítendő. Én úgy gondolom azonban, hogy ez a megközelítés, bármennyire alapos is legyen az jogilag, semmilyen körülmények között nem vezethet sikerre, egys zerűen azon oknál fogva, mert a törvényi megközelítése a kérdésnek az anyagi jog irányából történt, tehát az anyagi jogszabályi rendelkezések semmisségét vizsgálja a törvény, alapvetően a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányából kiindulva. Én úgy gondolom azonban, hogy az itteni felsorolás nemcsak szűk, mert hiszen számos bővítést javasoltak a képviselőtársak is, így többek között a katonai szolgálat megtagadásával kapcsolatban, de lehetne ezt sorolni, hisz énmagam például felhozhatnám, hogy nem elég a hivatalos személy megsértésének esetét idevenni, amikor a hivatalos személy elleni erőszak bűntettének egy jelentős része hasonlóképpen keletkezett, mint a hivatalos személy megsértése. Elég ha az anyagi jogi törvény tényálladéki elemekre hivat kozom, a Büntető Törvénykönyv 229. §ára, amely azt mondja, hogy "intézkedésre kényszerít", ami azt jelentette, hogy ha a rendőr gumibottal sújtott az előállítandó személy felé, az ijedtében és természetszerű reflexszerű védekezési mozdulattal maga elé kap ta a kezét, hogy a szemét ki ne verje a rendőr, akkor ez már intézkedésre kényszerítette a rendőrt, nem szólván arról, hogy mondjuk a személyazonossági igazolványát a rendőr megítélése szerint nem elég gyorsan vette elő. Lehetne ezeket a példákat folytatni a végtelenségig, de azért nem érdemes, mert szerintem bármilyen újabb példával bővítenénk az anyagi jogszabályok körét, az alapvető problémát nem oldaná meg. Én felelősségem tudatában állítom, hogy az egész kérdést csak az eljárásjog oldaláról lehet megkö zelíteni. Miért állítom ezt? A magyar büntető ítélkezésben a 45 utáni időszakban egy szörnyűséges, egy drámai változás következett be, amikor is a magyar büntető eljárásjog Visinszkij elméletére támaszkodott, amely abból indult ki, hogy a vádirat az közoki rat, az abban foglaltak tehát valósak, ezért csak a közokirattal szembeni bizonyítási lehetőség illeti meg a vádlottat. Igaz ugyan, hogy ezt az elméletet később elvetették, de a magyar büntető ítélkezésben lényegében töretlenül benne maradt a vádcentrikus szemlélet. A vádcentrikus szemlélet az lényegében olyan súllyal volt jelen, hogy elég ha arra utalok, hogy a rendőrségi eljárás kapcsán felvett jegyzőkönyvet azt a bírói eljárásban szó szerint követték, és amikor eltért valamiben a vádlott a rendőrségi jeg yzőkönyvben foglaltaktól, akkor rákérdezett az eljáró bíró szinte törvényszerűen, hogy ugye akkor közelebb állt az eseményekhez, amikor a rendőrségen vallott, ennek következtében akkor kellett jobban emlékeznie. Tehát magyarán mondva a rendőrségi eljárás e gy valamiféle szentesítése volt az egész büntetőbírói eljárás, és az I. fokú ítélet meghozatalát követően már esélye sem lehetett a vádlottnak arra, hogy eredményt érjen el a
