Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 13. hétfő, a tavaszi ülésszak 22. ülése - A Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
1420 A felszólalásomban szeretnék először egy ügyrendi módosító indítványt tenni, ille tve kérni elnök urat a frakció nevében egy lezárással összefüggő szempontra. Tekintettel arra, hogy megítélésünk szerint az MRPprogram, illetve az ezzel kapcsolatos törvényjavaslat a legszorosabban összefügg a tulajdonviszonyt taglaló három törvényjavasla ttal, valamint praktikus okokból, mivel sem plenáris, sem bizottsági ülés nem lesz a következő két hétben, az a frakciónak a kérése – a frakcióban még jelen pillanatban készülő, a következő napokban benyújtandó számos, mind a négy törvényjavaslatra vonatko zó módosítást illetően – , ha lehet, ne zárja le az elnök úr a mai napon a törvényjavaslatnak az általános vitáját, hanem együtt a másik három, ugyancsak tulajdonviszonyt érintő törvényjavaslattal, mához két hétre kerüljön erre sor, és akkor a még tételes ö sszefüggéseket is ki tudjuk szűrni és össze tudjuk hangolni a módosító indítványainkat. Ez az első kérésem, és bizonyos fokig ettől tenném függővé, amennyiben ez lehetséges, akkor folytatnám az érdemi felszólalásomat. Ezzel kapcsolatban szeretném a figyelm et felhívni néhány olyan szempontra, amely az általános vitába tartozik, s bizonyos fokig átmenetet jelent a részletes vitába is. Ezzel kapcsolatban az első megjegyzésem arra vonatkozik, hogy milyen széles tömegeket lehet a munkavállalói részvényprogram sz ámára megnyerni, és már több alkalommal felmerült annak a lehetősége, hogy ezt valóban minél szélesebb körűvé tegyük. Kimondja a törvényjavaslat indoklása is, hogy a dolgozók széles tömegét kell ebbe bevonni, vagy lehetőség szerint minél szélesebb körű leg yen és ne periférikussá süllyedjen ez a rendkívül fontos tulajdoni törvényjavaslat. (Új mikrofont tesznek a képviselő asztalára.) Ezzel kapcsolatban úgy gondolom, úgy gondoljuk, hogy bizonyos fokig félreértésről van itt szó, amikor a periférikussá válás el kerüléséről esik szó. Ugyanis megítélésünk, megítélésem szerint nem egy vállalatnál történő széleskörűségről kellene beszélni, hanem minél szélesebb körű, a vállalatok tömegénél esetleg kisebb részesedéssel kellene számolni, kisebb részesedést kellene tula jdonképpen előirányozni. Nem kellene feltétlenül ragaszkodni a dolgozók 50%os részvételéhez. Úgy érzem, hogy ez az első olyan szempont, amit általánosságban is ki lehetne mondani, hogy alacsonyabb részesedési aránnyal sokkal szélesebb körűvé lehetne tenni ebben az esetben a munkavállalói részvényprogramot és biztosítani ennek a sikerét. A második kérdéskör a tulajdonosi hozzájárulásnak a kérdése. Ezzel kapcsolatban is alakultak már ki viták itt az általános vita során is. Ezen túlmenően a bizottsági ülések en is éles módon vetődött fel ez a kérdés. Egy pillanatig nem vitás az, hogy amennyiben magántulajdonosról, magántulajdonon alapuló szervezetről van szó, akinél a munkavállalók ezt a programot megvalósítanák, akkor még csak kétség sem merülhet föl, hogy a tulajdonosi hozzájárulás nélkülözhetetlen és szükséges. Megítélésem szerint azonban, amennyiben állami vállalatról vagy állami szövetkezetről van szó, márpedig az átalakulás mintegy 80 – 90%ában megítélésem szerint erről van szó, ebben az esetben nem kellen e feltétlenül minden esetben, de legalábbis egy esetben nem kellene ragaszkodni ehhez, abban az esetben, hogyha állami vállalat vagy szövetkezet olyan átalakulásáról van szó, ahol az MRP szervezet a teljes állami vagyon kivásárlását irányozza elő. Ebben az esetben nem lenne célszerű a tulajdonos hozzájárulását kikérni, illetve ebben az esetben megtagadható lenne a tulajdonosnak a hozzájárulása. A törvényjavaslat ugyanis nem sorolja fel, hogy milyen esetekben, milyen indokkal tagadhatja meg a tulajdonos a ho zzájárulást. Magántulajdon esetében érthető, de ha az állam a tulajdonos, akkor megítélésem szerint nem szabad azt a lehetőséget megtagadni vagy korlátozni, hogy a fenti kivásárlás lehetővé váljon. Itt ugyanis megvalósul egyrészt az a legfontosabb cél, hog y az állami vagyon elidegenítése megtörténjék, valamint az az elv, hogy az állami vagyon azoknak a kezébe kerüljön, akik azt korábban működtették. Ez volt többszörösen, már a tulajdonnal foglalkozó vagy azt érintő előzetes törvényjavaslatoknak az egyik fel tétele. Magyarul tehát: ebben az esetben nem kellene kérni a tulajdonos hozzájárulását, hiszen itt állami tulajdonról van szó, és az ilyen típusú kivásárlások kifejezetten gyorsítják a privatizációt, különösen a kis- és közepes vállalatok esetében.
