Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 13. hétfő, a tavaszi ülésszak 22. ülése - Az ülés megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - VASS ISTVÁN (SZDSZ)
1400 Kár lenne presztízskérdést csinálni, uraim, ebből az ügyből, és más hasonló ügyekből is, mert ez az ügy – mint említettem – jó ügy, és ebben korábban egyetértettünk önökkel. Kár lenne tovább rontani a parlamenti együttműködési készséget. Csak önbizalomvesztett és gyönge kormánynak van szüksége ilyen pirruszi presztízsgyőzelmekre. Önöknek, és azt hiszem, ennek az országnak is határozott és magabiztos kormány kell, magabiztos kormány pedig, uraim és hölgyeim, nem plagizál. (Nagy taps a bal oldalon.) Gustavo Diaz de Vivar úr, a Paraguay Köztársaság Szenátusa és Nemzetgyűlése elnöke és kísérete köszöntése ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy mielőtt vitánkat folytatnánk, őszinte tisztelettel köszöntsem a Gustavo Diaz de Vivar úr vezetésével a díszpáholyban megjelent parlamenti delegációt. (Általános taps. A vendégek a díszpáholyban felállva köszönik me g az üdvözlést.) A paraguayi nemzetgyűlés és szenátus elnökének vezetésével hozzánk látogató delegációnak további hasznos tárgyalásokat kívánok, és azt, hogy jól érezzék magunkat hazánkban. Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend előtt képvise lőcsoportja támogatásával megadom a szót Vass István képviselőnek a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Napirend előtti felszólaló: Vass István (SZDSZ) VASS ISTVÁN (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Váratlanul előrejött a mondandóm, de ennek csak örülök, mert fontosnak tartom. Ez év február 18án mondtam el itt a tisztelt Ház előtt azt az interpellációt, amelyben a munkavállalók kiszolgáltatottságával foglalkoztam. Az interpellációra a miniszterelnök úr megbízásából Kiss Gyula munkaügyi miniszter úr válasz olt. Válaszát sem én, sem a tisztelt Ház nem fogadta el, így az megtárgyalásra a gazdasági bizottság elé került. Azért vagyok kénytelen a napirend előtti felszólalás eszközéhez folyamodni, mert Kiss Gyula miniszter úr immár majd két hónap elteltével nem ad ott a bizottság által megtárgyalható választ a munkavállalók érdekében feltett kérdéseimre. Az azóta eltelt időben az általam példaként említett budapesti Autóvillamossági Vállalatnál a dolgozók helyzete tovább romlott. Miközben munkahelyek százai kerülnek veszélybe, az érdekvédelmi szervezetek által bizonyítottan indokolatlanul, a vállalat dolgozói által remélt segítség, amit a bizottsági meghallgatástól várnak, egyre inkább a semmibe vész, mivel a miniszter úr érthetetlen késlekedése miatt a gazdasági biz ottság nem tud az üggyel foglalkozni. Rosszallásomat fejezem ki emiatt a széles nyilvánosság előtt; nyomatékosan kérem a miniszter urat, hogy adja meg végre a munkavállalók, a Parlament és az általam is elfogadható választ a sok ember sorsát érintő ügyben elhangzott kérdéseimre. Sajnálatosnak tartom azt, hogy a Kormány saját szándékainak is ellentmondó rendelete, amely a munkavállalók tájékozódáshoz való jogát formálissá silányítja, annak ellenére, hogy interpellációmban felhívtam rá a miniszterelnök úr fig yelmét, mind a mai napig változatlanul érvényben van. Ismételten kérem tehát a Kormányt, hogy módosítsa elvárható módon a 119/1991. IX. 12i kormányrendeletét. Sajnálkozom, én magam is szégyenkezem a Kormány illetékeseinek ez ügybeni viselkedése miatt, his zen ahogy az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium az ügyben érintett érdekvédelmi szervezetek többszöri megkeresését még csak válaszra sem méltatta, úgy most a Munkaügyi Minisztérium időhúzó, halogató magatartása sem utal a nehéz helyzetben levő emberekkel s zemben elvárható megértő, gondoskodó szándékra. Kérdezem a miniszter urat, mikor fog válaszolni a majd két hónappal ezelőtt elhangzott interpellációmra. Mikor lesz így mód arra, hogy az érintettek a bizottság előtt előadhassák a helyzetükkel kapcsolatos mo ndandójukat? A megszólalás lehetősége a miniszterelnök úrnál, illetve
