Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 7. kedd, a tavaszi ülésszak 21. napja - Bejelentés: Dr. Szabó Lajos jegyző - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
1360 engedélyt, hogy pluszjövedelmet szerezhessen. Tehát valóban kevés az ajánlat, de ugyanakkor információim szerint az érdeklődés egyáltalán nem mondható csekélynek. A miniszter úr hivatkozik a feketemunkavégzés fokozódásának a veszélyére is, amennyiben ez t a szigorítást a Parlament kiiktatná a törvényből. Én azt hiszem – önnel ellentétben – , hogy a legális munkavégzéstől tiltás az, ami a megélhetési gondokkal küzdőket a feketemunkavégzés irányába hajtja. Végezetül feltenném azt a kérdést, amely a múlt hét en valamely okból kifolyólag nem jutott el önhöz, és amelyre egy héttel ezelőtt nem kaptam választ. Tisztelt Miniszter Úr! Súlyos helyzetbe kerültek az újrakezdési kölcsönnel rendelkező, csődbe jutott vállalkozók, akik különösen a mezőgazdaságból kerültek ki igen nagy számban. Közülük sokan kénytelenek lennének munkát vállalni, csakhogy ebben az esetben az egyébként kamatmentes kölcsönt kamatostól kell, hogy visszafizessék, tehát csöbörből vödörbe eshetnének. Kérdezem ezért, hogy a gazdasági körülmények elő re nem látható, jelentős megváltoztatására való tekintettel, amely különösen a kölcsönt igénybe vevő kezdő vállalkozók számára kiszámíthatatlan volt, tervezie a tárca, hogy eltekint az újrakezdési kölcsönök kamatainak visszafizetésétől ezekben az esetekbe n? Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. A kérdésre dr. Kiss Gyula munkaügyi miniszter úr válaszol. Dr. Kiss Gyula munkaügyi miniszter válasza KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amint a Ház elő tt ismeretes, az újrakezdők vállalkozói kölcsöne 1988 júniusától 1990 végéig működő foglalkoztatáspolitikai eszköz volt, amely a munkanélküliek vállalkozóvá válásának folyamatát volt hivatott segíteni és támogatni. Az eredeti rendelkezések szerint a köcsön t az a munkanélküli igényelhette, aki kötelezettséget vállalt arra, hogy főfoglalkozásban vállalkozó lesz. A konstrukció működésének két és fél éve alatt 42 500 fő jutott ilyen kölcsönhöz, és ennek segítségével indította el vállalkozását. E foglalkoztatási eszköz működésével kapcsolatos tapasztalataink – így utólag vizsgálódva – meglehetősen ellentmondásosak és vegyes érzelmekkel teliek voltak. Az bizonyos, hogy az újrakezdési kölcsönben részesülők számára nagy kedvezményt jelentett az, hogy a kölcsönt lény egében kamatmentesen vehették fel, hiszen a kölcsön után járó kamatot, illetve a kölcsön folyósításával kapcsolatos banki költségeket a foglalkoztatási alap vállalta át. Csak a dolog súlyának érezhetősége miatt utalnék arra – természetesen a folyósítás els ő négy évére vonatkozott ez a kedvezmény – , hogy ez a foglalkoztatási alap számára évente 2 – 2 és fél milliárd forintos terhet jelentett, amely az összfoglalkoztatási alapnak a 15%át kötötte le. Nagyon fontos ezeket a számokat tudatosítani annak érdekében, hogy a dolog súly szerint helyretehető legyen. Az eredeti rendelkezések szerint, ha az újrakezdési kölcsönt felvett vállalkozó az említett négy éven belül nem főfoglalkozásszerűen folytatja tevékenységét, tehát például munkaviszonyt létesít, akkor a kedve zmény megszűnik. A foglalkoztatási alapból folyósított kamat- és bankköltségek visszafizetésére – amelyet ön is említ – az esetben kerül sor, ha a kölcsönt a vállalkozó a kölcsönszerződésben meghatározott céltól eltérő módon használja fel. Ilyen esetekben azonban a kamatköltségek elengedésére sem jogszabályi, sem pénzügyi lehetősége a munkaügyi tárcának nincs. Tehát ebben az esetben vissza kell fizetni a kamatokat. A vállalkozás nehéz helyzete esetére, amely minőségileg más, mint az előbb említett eset, ala pvetően az ön által is jól ismert foglalkoztatási törvényt is figyelembe kell vennünk, ha érdemi választ akarunk adni, ugyanis ebben az esetben nem ilyen kategórikus a válaszom, mint erre az esetre, ha nem a kölcsönszerződésben meghatározott cél szerint ha sználja fel a pénzt.
