Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 7. kedd, a tavaszi ülésszak 21. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - FODOR ISTVÁN, DR. (független)
1324 ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Fodor István képviselőtársunk a függetlenek sorából önálló indítványt nyújtott be – sürgős tárgyalást kérve – a Kormány munkájáról szóló beszámoló országgyűlési vitáját javasolva az 5471es számon. Megadom a szót Fodor Istvánnak javaslata indoklására. Felszólaló: Dr. Fodor István (független) FODOR ISTVÁN, DR. (független) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Annyiban kell korrigálnom az ön előtt lévő forgatókönyvben foglaltakat, hogy az önálló indítványt 11 független képviselőtársammal közösen terjesztettük elő. Tisztelt Ház! Közismert tény, hogy a megállapodott társadalmi és gazdasági renddel, így egyszersmind megállapodot t jogrenddel bíró országokban a parlamentek munkájának nagyobb részét a kormány tevékenységének ellenőrzése jelenti, kisebb részét a törvényhozás. Hogy az egyes országokban ez a kisebb vagy nagyobb rész mit jelent, és hogy a kormány munkájának ellenőrzése milyen módon történik, abban országonként különböző, de mindenütt hosszú idő alatt kialakult hagyomány válhatott rendszeres gyakorlattá. A Magyar Köztársaság Alkotmánya 39. § (1) bekezdése kimondja, hogy – idézem: "A Kormány munkájáról az Országgyűlésnek r endszeresen köteles beszámolni" – eddig az idézet. Alaptörvényünk természetesen nem rendelkezik arról, hogy mit kell érteni rendszeresség alatt, és arról sem, hogy ez a beszámoló milyen formában történik. Ami pedig a hagyományokat illeti, nos, a társadalmi és gazdasági rendszerváltozás törvényhozási feladatai eddig nem tették lehetővé a magyar Parlament számára a Kormány munkájának ellenőrzésében a hagyományteremtő gyakorlat kialakítását. Mindez nem jelenti természetesen azt, hogy a magyar Országgyűlésben a z ellenőrző funkció gyakorlásáról le kellene mondanunk. Kedves Képviselőtársaim! Három lehetőség van arra, hogy az Országgyűlés plenáris ülésén a Kormány munkájáról szóló beszámoló napirendre kerüljön. Az első lehetőség az volna, ha a Kormány jelezné ez ir ányú szándékát az Országgyűlés felé. A másik az, ha a házbizottság konszenzussal kialakított állásfoglalás alapján ezt javasolná az Országgyűlésnek. A harmadik lehetőség az volna, ha az Országgyűlés úgy határoz, hogy napirendjére tűzi a Kormány munkájáról szóló beszámoló megtárgyalását. Tizenegy független képviselőtársammal egyetértésben és megbízásukból javaslatot vittem a házbizottság elé: a házbizottság javasolja a plenáris ülés napirendjére a Kormány munkájáról szóló beszámolót. Bár Horváth Balázs, a há zbizottság ülésein rendszeresen jelen lévő tárca nélküli miniszter jelezte, hogy a Kormány május hónapban készen áll arra, hogy a beszámolási kötelezettségének eleget tegyen, de önmaga azt mégsem kezdeményezi, és a házbizottsági teljes egyetértés sem szüle tett meg. Így tizenegy független képviselőtársamnak és nekem az a lehetőségünk maradt, hogy önálló indítvány keretében terjesszünk elő országgyűlési határozati javaslatot. Miért gondoljuk azt, hogy a szinte elvégezhetetlenül óriási törvényhozási munka köze pette is meg kell terhelnünk a plenáris ülés idejét ezzel a napirendi ponttal? Azért gondoljuk így, mert utoljára két éve, a kormányprogram vitája során volt szó itt a Házban koncepcionális összefüggéseiben a gazdasági rendszerváltozásról, s ennek keretébe n arról, ami nélkül munkánk többi része öncélúvá válik, ami tehát egész munkánk lényege, a tulajdonképpeni célja, hogy a piaci viszonyok kiépítését és a tulajdonviszonyok átalakulását követően milyen rendszerben történik majd a megtermelt javak elosztása. Kétéves munkánk eredménye, hogy az éppen napirenden lévő előterjesztéseket is figyelembe véve nagyjából kialakult a piac működését, valamint a tulajdonviszonyok alakulását szabályozó jogrend, de még hátravan a gazdasági törvényhozásból talán a legnehezebb rész, az elosztáspolitika.
