Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 4. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - A Munka Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - PALKOVICS IMRE (MDF)
126 Megadom a szót Palkovics Imre képviselő úrnak, MDF. Felszólaló: Palkovics Imre (MDF) PALKOVICS IMRE (MDF) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Munka Törvénykönyve című törvényjavaslathoz néhány megjegyzést szeretnék fűzni egy európai szintű jogszabályi követelmény és a magyar sajátosságok figyelembevételének szemszögéből, és szeretném hozzáfűzni, hogy emögött a vélemény mögött egy országos munkavállalói érdekvédelmi szervezet véleménye is van, a Munkástanácsok Országos Szö vetségének véleménye. A kollektív szerződésekről… A tervezett szabály anyagának jó része – a 33., 35. §, illetőleg 37., 39. § – a szerződéskötési jogosultsággal és az azt megalapozó reprezentativitással, valamint annak változásaival és a reprezentatív szak szervezet, illetve szakszervezetek által kötött kollektív szerződés hatályának kiterjesztésével foglalkozik. Kimondja, hogy a munkáltatónál egy kollektív szerződés köthető, valamint igen általános jellegű eligazítást ad a 30. § arról is, hogy mit szabályoz hat a kollektív szerződés. A szabályanyag azért korszerűtlen és nem megfelelő, mert igen általános, sőt sok viszonylatban deklaratív jellegű szabályozást ad a törvényszöveg, normatív ereje csekély, így az egyedi mintaszerződések vonatkozásában garanciális jellegű szabályanyagot a kollektív szerződésben főképpen az ágazati és alágazati szinteken kellene megadni. Számolva azzal is, hogy a kibontakozó fejlődési folyamatban a vállalati szintű kollektív szerződések szerepe – az üzemi alkotmányosság fejlődése köv etkeztében is – valószínűleg kisebb lesz, illetőleg a kisvállalkozások elterjedéséből ez szükségképpen fog bekövetkezni. Az előbb jelzetteknek kellene tehát alárendelni a szabályanyag szellemét és tartalmát, nem pedig a különféle tartalmi és egyéb korlátoz ásoknak – szerződéskötési jogosultság, illetőleg az érdekképviseleti jogok korlátozásának, például kiterjesztés – szabályozásánál. A reprezentativitás, különösképpen annak, illetőleg változásainak alakítása és a szerződéskötési jogosultság összekapcsolása előrevetíti a következőket: bonyolult szerződéskötési viták fognak keletkezni, például a reprezentativitást meghatározó változásokkal kapcsolatban, ami igen erősen fokozni fogja a munkaügyi viták egyébként sem kielégítően szabályozott problémáit, amiről az imént is hallhattunk. Az érdekképviseletek versengése, illetve a jogosultság kiharcolására, egymás elleni harcra fogja összpontosítani a szakszervezetek erejét, továbbá növeli az itt már meglévő problémákat. A munkáltatók, nagyok és kicsik maximálisan ki fogják használni a saját előnyükre és a munkavállalók rovására az előbbi helyzetet. Az üzemi alkotmányjog szervezeti rendszeréről néhány szót… Az üzemi tanács intézményesítése a törvénytervezetben olyan helyzetet teremt, amely a célzott eredménnyel szemben hat, és az üzemi tanács igen gyors lejáratásához fog vezetni, hasonlóan az üzemi demokrácia pártállami viszonyok között tervezett fórumaihoz. Az üzemi tanács eredményesen csak tisztázott fejlesztési perspektívában és adekvát vállalati szervezeti rendszerb en érvényesíthető. Az üzemi tanács vállalati szerv, a vállalkozó szerve, a tőke egyik elemének, a munkának a képviselete a vállalkozásban. Következésképpen a vállalkozás eredményére koncentrál. Ez megkülönbözteti a munkavállalóidolgozói érdekvédelmi szerv ezetektől, szakszervezetektől, amelyek a munkaerő védelmére koncentrálnak. Történeti távlatban ez utóbbiak vállalaton kívüli, feletti területekre koncentrálódnak, jogosítványaik jellege ennek megfelelő áramlatot fog kapni. Jelezni szükséges továbbá, hogy e z a magyar szakszervezetek jogosítványrendszerének átstruktúrálódását is feltételezi, amelyet csak úgy szabad keresztülvinni, hogy az érdekvédelem általános és specifikus feladatai ne károsodjanak. Az átrendeződést tehát le kell vezényelni szervezetileg és jogilag is. A tisztázott történeti perspektíva – az alapvető szervezeti, intézményi, jogi konzekvenciái mellett – meghatározó jelentőségű az a vállalati szervezeti rendszer, amelyben az üzemi tanácsokat elhelyezzük. A törvénytervezet ebben nem ad eligazít ást, és nyilvánvaló, hogy a mai vállalati szervezet átalakítása, illetőleg annak világos fejlesztési iránya a törvényes garanciák minimuma
