Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 31. kedd, a tavaszi ülésszak 19. napja - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslat határozathozatala - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GAÁL GYULA (SZDSZ)
1214 Ilyen értesítés hozzám nem érkezett, így végszavazásra kerül sor nyomban. Tehát kérdezem a tisztelt Ors zággyűlést, elfogadjae az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok kiegészítő támogatásáról szóló 1991. évi LIV. törvény módosításáról rendelkező törvényjavaslatot és annak mellékletét. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Az Országgyűlés 183 "igen" szavazattal 1 ellenszavazat és 18 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot elfogadta. A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslat határozathozatala ELNÖK (Dornbach Alajos) : Tisztelt Or szággyűlés! Kövekezik a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról rendelkező törvényjavaslat határozathozatala. Megkérem Gaál Gyula képviselő urat, az előterjesztő képviselőjét, terjessze elő vitaösszefoglalóját. Gaál Gyula képviselő (SZDSZ) válasza GAÁL GYULA (SZDSZ) Köszönöm szépen. Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Mindenek előtt kifejezett megelégedésemet szeretném a Házzal megosztani amiatt, hogy egy ilyen törvényjavaslat kapcsán viszonylag gyorsan eljutottunk a végszavazáshoz, és ez azt látszik alátámasztani, amit annak idején a bevezetőmben is mondtam, hogy olyan kérdésről van szó, amelyet egyformán fontosnak tekintünk a Ház minden oldalán. Az egyetértést fejezik ki a benyújtott módosító indítványok is, amelyek törvényjavaslatunkhoz érkeztek. Nem abban volt vita egyik módosító indítványt előterjesztő képviselőtársunkkal sem, hogy szükség vane módosításra a személyi jövedelemadótörvénynek ezen a pontján vagy nem, inkább abban volt közöttünk vita, hogy különböző megoldási javaslatokat kínáltunk arra a problémára, hogy hogyan lehet az egyéni vállalkozókat, illetve az önálló tevékenységet végzőket abból a lehetetlen helyzetből kiemelni, hogy nem saját maguk fizetik a személyi jövedele madóelőleget, hanem tőlük megrendelőik vonják le, és ráadásul nem a jövedelmük, hanem az árbevételük alapján. Ebből következik, hogy azt is mondhatom, hogy a benyújtott módosító indítványok alapján, bárhogy is dönt a Ház, a személyi jövedelemadótörvény c sak jobb lehet annál ezen a pontján, mint jelen pillanatban. Mégis vannak bizonyos elvi különbségek az egyes megoldási javaslatokban, ezért engedjék meg, hogy néhány gondolat erejéig előterjesztőként, illetve a törvényjavaslat kezdeményezőjeként megindokol jam, hogy miért részesítünk előnyben egyes indítványokat mások rovására. A legfontosabb vitapont, ami a módosító indítványt benyújtók és elsősorban Csépe Béla és miközöttünk, a törvényjavaslat előterjesztői között felmerült, az annak a kérdése, hogy kikre terjedjen ki a változtatás. A mi javaslatunk, mint bizonyára tudják, azt indítványozza, hogy valamennyi önálló tevékenységet végző magánszemély esetében mód nyíljon arra, hogy a tényleges jövedelme alapján kerüljön befizetésre az adóelőleg, és ezt ne levon ják tőlük, hanem ők maguk számolhassák el, és fizethessék be a költségvetésbe. A módosító indítvány azt javasolja, hogy erre a változtatásra csak az egyéni vállalkozók körében kerüljön sor. Az egyéni vállalkozók legyenek olyanok, akik abba a helyzetbe kerü lnek, többi versenytársukhoz hasonlóan, hogy saját maguk, jövedelmük alapján számolhatják el és fizethetik be az adóelőleget.
