Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 4. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - A Munka Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
122 munkavállalók képviseleti szerve ne a jelenlegi vál lalati tanácsok díszintézménye legyen, hanem valóban a vállalati vezetés részévé váljon. A fentiekből következik, hogy elégtelennek tartom a tervezetben az informálásról szóló javaslatokat is. Ezt, véleményem szerint, három pontban szükséges megfogalmazni: 1. információt kell adni előzetesen minden véleményezésre átadott ügyhöz; 2. információt kell adni, illetve meg kell engedni a betekintést a munkáltató dokumentumaiba, bármilyen témában, és nem csupán a munkavállalók munkaviszonnyal összefüggő, gazdasági és szociális érdekével kapcsolatos témákban – egyetértve persze, a személyiségi jogokra vonatkozó és a bizalmas információk megfelelő kezeléséről szóló megszorításokkal; 3. a munkáltató időközönként köteles legyen, kérés nélkül, általános tájékoztatást adn i az üzemi tanácsnak az adott cég helyzetéről. Összegezve: ha az előterjesztés megszabadul fogalmi tisztázatlanságaitól, s egyértelművé válik, hogy az üzemi tanács a vállalatvezetés része, és nem valami fajta érdekképviseleti fórum, és ennek megfelelő jogo sítványokkal ruházzuk fel, akkor egy jó törvényt alkothatunk. Beadott módosító javaslatcsomagunk ebben a kérdéskörben, azt hiszem, minden kérdésre megfelelő választ ad. Kérem képviselőtársaimat, hogy ezt majd a későbbiekben támogassák. Befejezésül, bár nem szorosan a tárgyhoz tartozik, de ide kívánkozik, az a véleményem, hogy a részvétel joga nemcsak a gazdálkodó szervezeteknél dolgozókat illeti meg. Miért ne informálódhatna a tanár, miért ne nyilváníthatna véleményt az orvos, a kutató? Természetesen tudom, hogy a közalkalmazotti, közszolgálati szférában a részvétel nem lehet teljesen azonos tartalmú, mint a gazdálkodó szervezeteknél, de meggyőződésem, hogy kidolgozhatók erre a területre is korrekt részvételi megoldások. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Megadom a szót dr. Szigethy István képviselő úrnak, SZDSZ. (A jegyzői székben Balogh Gábort Tóth Sándor váltja fel.) Felszólaló: Dr. Szigethy István (SZDSZ) SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlé s! Ebben az általános vitában először októberben jelentkeztem felszólalásra. Hozzávetőlegesen ugyanazt szerettem volna elmondani akkor is, amit most. Kicsit bánom, hogy később került erre sor, hiszen eléggé fontos kérdésről fogok beszélni. Annyiban azonban nem bánom, hogy azóta statisztikai számok is állnak a rendelkezésemre, amelyek teljes mértékben alátámasztják azokat az előrejelzéseket, amelyeket így októberben még nem tudtam volna elmondani. Csak egy kérdéssel kívánok foglalkozni – amellyel egyébként m ár tavasszal és a költségvetési vitában is foglalkoztam: a munkaügyi bíróságok helyzetével, azzal a kérdéssel, hogy ez a mostani törvényjavaslat egyáltalában állami kényszerrel kikényszeríthetőe vagy sem. Nem akármiről van szó. A jogi szaknyelvben lex imp erfectának nevezik azokat a törvényeket, amelyeket nem lehet kikényszeríteni, nincs szankciójuk. Valamikor a hatvanas években, a kabaré kedvenc témája volt a bukósisakok kötelező elrendelése, amely nagyon szépen meg volt indokolva, ki volt dolgozva jogilag , volt hozzá szabálysértési szankció is – csak egy hibája volt: nem volt bukósisak. A jelenlegi törvénynél, sokkal tragikusabb helyzetben, teljesen hasonló probléma van. A törvény az állami kikényszeríthetőséget úgy próbálja elérni, hogy valamennyi munkaüg yi jogvitát az eddigi munkaügyi döntőbizottságoktól a munkaügyi bíróságokhoz kívánja átirányítani – csak nincsenek ilyen munkaügyi bíróságok, és nem is lesznek.
