Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 30. hétfő, a tavaszi ülésszak 18. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat, valamint az állam vállalko... - ELNÖK (Szabad György): - PALOTÁS JÁNOS (független)
1174 Gyakorlatilag egészen szűk területre korlátozza az Állami Számvevőszék ellenőrzési lehetőségét, gyakorlatilag egy sokkal átláthatatlanabb, gyakorlatilag parlamenti kontroll nélküli szervezetet kíván létrehozni. Én azt hiszem, hogy módosítanunk kell az előterjesztés ezen részeit; és arról már hosszú viták után egy konszenzus kialakult az Állami Vagyonügynökség ellenőrzöttségére és irányítása területén, hiszen ugyanarról az állami vagyonról van szó, méghozzá hossz abb távon az állami vagyonról – gondolom, hogy ezeket egyszerűen át kell építeni, át kell venni a normaszövegbe és ugyanazt kell alkalmazni. Talán így lehet megtalálni a leggyorsabban az ellenőrzés és az összeférhetetlenség fölötti parlamenti konszenzust. Egyegy olyan szakmai kérdést is valószínűleg törölni kellene a szabályból, amely például az előterjesztés 15. §ában "az éves költségvetési törvénnyel összhangban" általános, de nagyon fenyegető fogalmazásban fejezi ki, hogy hogyan kell dönteni a privatiz álásról, hogy mit, hogyan privatizálunk majd a tartós állami tulajdonban. Én úgy gondolom, hogy a vagyonnak az éves költségvetéstől, ami egy folyó kiadás, a közgazdasági eltiltása az lehet a Parlament feladata és célja; a hozzárendelése, tehát egy közgazda sági nonszensz törvényerőre emelése, úgy gondolom, egy kicsit átgondolatlan, és minden bizonnyal törölni kellene. Szintén fontosnak tartom, hogy ha már megosztjuk az Állami Vagyonügynökséget és az állami vagyonkezelő részvénytársaságot mint két funkciót, a kkor ennek a két funkciónak továbbra is biztosítani kell a Kormányhoz való közvetlen kapcsolódását. Ez jelenleg az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának vezetőjében és egy megfelelő tárca nélküli miniszterben testesül meg. Én az hiszem, hogy nem lehet ilyen nagyságrendű kérdések közé egy miniszteri teamet állítani, tehát ha úgy tetszik, akkor a Kormány után még először egy meghatározott körben lévő tárcáknak a ráhatása, és csak utána jön e területek vezetőinek a kapcsolata, mert félő, hogy tárcaérdekek alá – és ebben nyilvánvalóan benne van a pénzügyi tárca is – , félő, hogy költségvetési érdekek, azaz rövid távú tárcaérdekek alá fog rendeződni a terület irányítása. Ezt mindenképpen el kell kerülni. Tehát az ellenőrzési szintet parlamenti szintre kell eme lni, az irányítási szintet pedig közvetlen kormányzati szintre az én meggyőződésem szerint. Természetes, hogy alapítványt ne tehessen ez a részvénytársaság. Én azt gondolom, hogy ezt a képviselőtársaim eddigi beszédükben már kellő módon előterjesztették. S zeretném elmondani, nagyon csak kis területen egyetértve Ugrin Emesével, de az állami vagyon egy részének valóban feladata, hogy nyugdíjalapokba, kulturális alapokba kerüljön, ha úgy tetszik, akár olyan alapokba, amik fölött közjogi alapítvány működik, aká r a televízió is kerülhet ide. Ebben a szakmai vitában én így nem kívánok részt venni. Ez elképzelhető. Csakhogy ez pontosan a privatizációs bevételből képzelhető el. Tehát az állami vagyon egy vagyonátadási részben képzelhető el, nem pedig osztogat ezekbe az alapítványokba. Ez vagyonátadással kell hogy végrehajtódjon, így itt ilyen típusú alapítványi feladata nincsen, más alapítványhoz rendelése pedig teljesen érthetetlen. Tehát nem hiszem, hogy arra. Bár szívesen hallanám az előterjesztő részéről, hogy ő milyen alapítványban gondolkodott, amikor ezt a jogot benn akarta tartani. Azt is szeretném megerősíteni, hogy az állami vagyonkezelő részvénytársaság az előterjesztett formájában ellenérdekelt a privatizációban, hiszen saját magát számolja föl egy érdemi privatizációnál, de még rosszabb, mivel az irányítása az előterjesztés formájában kötődik a költségvetéshez, pénzügyi vezetéshez közvetetten, esetenként ugye, az idézett paragrafusban pedig közvetlenül is, ezért a mai körülmények között a nehézségekkel küz dő állami büdzsé, mivel, innen szerzi a bevételeit, minden erejével, a logikája szerint azon kell hogy legyen, hogy ne privatizáljon, mert ha ennek egy nagyobb hányada privatizáció alá kerül, akkor a kicsit már nem tudja olyan mértékben megpumpolni és a sa ját céljai alá vonni. Ezért mindenképpen ezeket a szétválasztásokat el kell végezni, s a Parlamentnek kell kimondania, hogy az innen származó bevétel mire fordítódik.
