Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 30. hétfő, a tavaszi ülésszak 18. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat, valamint az állam vállalko... - ELNÖK (Szabad György): - FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP)
1163 privatizációra, ami pedig a kormánypolitikát illeti, úgy gondolja, hogy a politikai struktúráb an egy régi kommunista tulajdonrendszer működik, amin a Kormány mindenesetre nem tud, de lehetséges, hogy nem is akar változtatni. Én sem mint a magyar társadalom tagja, sem mint kormánypárti, kereszténydemokrata képviselő , nem tudom magamra venni ezeket a vádakat. A kereszténydemokraták ismerik, ha nem is az eredeti helyről, Aquinói Szent Tamás írásaiból, de a pártjuk programjából, amelyben ezek az elvek tükröződnek, ismerik a magántulajdon és a köztulajdon összevetésére v onatkozó gondolatokat és elméleteket. Ezekből egyértelmű a magántulajdon prioritása a köztulajdonnal szemben, egyértelmű, hogy a kereszténydemokraták azért foglalnak állást a magántulajdon mellett, mert az az ember személyi jogaival közvetlen kapcsolatban van, a személyiségi jogokhoz közvetlenül fűződik, de nemcsak azért, hanem azért is, mert úgy vélik, hogy a gazdaságnak és az emberiség fejlődésének jobb és hatékonyabb, az emberhez közelebb álló hajtóerejét jelenti a magántulajdon. Mégsem tartják a magántu lajdont abszolút jognak és abszolút értéknek, azért, mert helyenként és időnként a közjó érdekében korlátozásra szorul. És sokan ismerjük és egyetértünk John Stuart Mill, a pozitivista filozófus és közgazdász megállapításaival az állam vállalkozói tehetség ét illetően. Véleménye abban summázódik, hogy az állam szükségképpen a legtehetségtelenebb vállalkozó. És tudjuk azt is, hogy e mintegy 150 évvel ezelőtt kimondott igazság mögött most már hatalmas történelmi bizonyító anyag is áll, a világméretű szocialist a kísérlet gazdasági csődje. Úgy gondolom, hogy ebben a Parlamentben nemcsak a kereszténydemokratákat, de senkit nem kell meggyőzni arról, hogy a magántulajdonon alapuló piacgazdaságot kell célul tűznünk magunk elé. Itt azonban most nem arról van szó, hogy egy tabula rasa helyzetből kell kiindulnunk a kétféle forma, a kétféle gazdasági rendszer kiválasztására, hanem abból, hogy mi már túl vagyunk ezen a nagy szocialista kísérleten, amelyből megörököltünk mintegy kétezer milliárdos köztulajdontömeget. És be kell látnunk, hogy ebből nem lehet egyik napról a másikra, mintegy varázsvesszővel, működőképes, jól funkcionáló tőkés tulajdont teremteni. Tisztelt Képviselőtársaim! Számtalanszor hallottam már, hogy a privatizációt gyorsan, a jelenleginél sokkal gyorsab ban és sokkal hatékonyabban kellene végrehajtani. De még egyetlen egyszer sem találkoztam azzal a varázsvesszővel, amely ezt elfogadható módon végre tudná hajtani. Nem találkoztam azzal az elfogadható megoldással, amely lehetővé tenné, hogy egyik napról a másikra, vagy akárcsak egyik évről a másikra ebből a hatalmas köztulajdontömegből funkcionáló és jól működő magántulajdont, tőkés magántulajdont lehessen teremteni. Becslések szerint a privatizációra kész belföldi tőke 20 milliárd forintra tehető. Nos, a kétezer milliárd és a 20 milliárd közötti különbséget el lehet osztani álprivatizációs fogásokkal, oda lehet adni társadalombiztosításnak, egyéb biztosításnak, önkormányzatoknak, alapítványoknak, szét lehet osztani kárpótlás, vagyonjegyek, népi részvények, munkavállalói részvények formájában, vagy akár a vállalatok ingyenes széthordása útján, csak abba az illúzióba nem ringathatjuk magunkat, hogy ezek a megoldások tőkés magántulajdont fognak eredményezni. Most Csehországban és Lengyelországban folynak ilyen kísérletek. De meggyőződésem, hogy súlyos árat fognak fizetni a közvagyon széthordásáért. A kétezer milliárdos köztulajdonhegyből csak annyi válik valódi tőkés magántulajdonná, amennyit a külföldi tőke és a belföldi tőke el tud hordani belőle. Ezt a folya matot ügyes módszerekkel lehet serkenteni, lehet gyorsítani, de egykét nap vagy egykét év alatt befejezetté tenni nem lehet. Az állami tulajdonosi részvénytársaság – ez egy következő érv – beletörődés abba, hogy a privatizáció hosszú folyamat, és azáltal , hogy egy ilyen szervezetet létrehozunk, amely megkísérli kezelni hosszú ideig az állami tulajdonban maradó tulajdont, lefékezzük a privatizációt és konzerváljuk az állami tulajdont.
