Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 24. kedd, a tavaszi ülésszak 17. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - TOMPA SÁNDOR (MSZP)
1073 jutott: nézzük meg, itt vane még. Kinéztek, nem volt, szőrénszálán eltűnt. Hiszen miniszter úr is lelépett a hátsó ajtón, s nekem kellett idehozni ezt az ügyet a tisztelt Ház elé. (Hangos derültség. – Szórványos taps a Kisgazdapárt padsoraiban.) Én olyan választ vártam, min iszter úr, hogy hiszen megsegítjük a nagyüzemeket mintegy 20 milliárddal, nyissunk egy számlát, fizessük ki a kárvallottakat, és ezt az adósságot csapjuk hozzá az eladósodott vállalatokhoz, s a privatizáció során tudjuk be nékik. De azt nem lehet elfogadni , a világon ilyen nincs – még a Rákosi, Kádáridőben sem, a beadásos időben nem volt, amikor 6 forintot fizettek egy kiló disznóért, pajtában mérlegelve tintaceruzával egy ócska számtanirkába írták, és kifizették. Most ön azt mondja, hogy menjünk el a bír ósághoz, a saját Polgári Törvénykönyvnek megfelelő szerződésen átadott terményeinkért. Ki látott ilyet a világon?! A másik: én abban a hitben vagyok, hogy a miniszter úr és tárcája szereptévesztésben van, hiszen mi egy rendszerváltozást ígértünk, egy átala kítást ígértünk. Hogy történhet az meg, leváltunk egy igazgatót – nem vitatom, nem felelt meg – , de ott hagyjuk prédának az üzemet – csiribú, csiribá – , nem vagyok hivatott megállapítani, mi történhetett ott. Miközben megnyugtatnánk a parasztokat, hogy maj d valahogyan megoldjuk. Nem lehet elfogadni ezt. Ön nem ismeri a parasztembert. A paraszt jobban fél az ügyvédtől, mint az ördög a tömjéntől. (Zaj és derültség. – Közbeszólások. – Szórványos taps.) Gyerekkoromban az öregapá m azt mondta, tisztelt Ház, ha a kalapod beesik az ügyvéd kertjibe, utána ne menj, mert gatya nélkül jössz ki onnét. (Derültség. – Közbeszólások: Idő!) Tehát én azt hiszem, ezek a kárvallott parasztok nem az ügyvédhez, nem a bírósághoz fognak menni, máshov a. Ha nem hisz nekem, majd higgyen nekik! (Zaj.) Azt gondolom, mint ahogy egy mozdonyvezetőnek, egy buszvezetőnek sem lehet kényszeríteni senkit, tisztelt Ház, képviselőnek sem kényszerítettek bennünket meg miniszternek sem, mi ezt vállaltuk (Zaj.) , tőlün k ezt számon fogják kérni, és én abban a hitben vagyok, miután nem tudom elfogadni, hiszen nem én, hanem tőlem nem fogadják el az ön válaszát. Nem is volt ez válasz igazából a kérdésre. Kérem továbbá segítségét, hogy ezt a gondot megoldjuk mindnyájunknak, a közjónak a megnyugtatására, a javára, mert ha nem, kénytelen vagyok újra előhozni, de itt most már egy felelősség fölvetése tekintetében, hiszen hogy történhetett meg az, amikor az ön államtitkárhelyettese, dr. Szőke Károly úr foglalkozott ezzel, a Korm ány nagylelkűen félmilliárdot fölajánlott a sertéskár levezetésére, és ez így lett levezetve, utána könnyek, árverések következtek, és hadd ne soroljam. Miután nem tudom elfogadni, s kérem a tisztelt Házat is, hogy utasítsa el ezt a választ, be kell, hogy jelentsem, ha nem lesz rendezve, vissza kell térjünk újra, de már sokkal keményebb hangon, egész más módon. Köszönöm szépen. (Taps.) Határozathozatal ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Gerbovits Jenő képviselőtársunk nem fogadta el a miniszteri választ. Kérdez em az Országgyűlést, elfogadjae a miniszter úr válaszát. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, az Országgyűlés 118 "igen" szavazattal 56 ellenében, 49 tartózkodás mellett a miniszteri választ elfogadta. Tompa Sá ndor, a Magyar Szocialista Párt képviselője interpellációt nyújtott be a pénzügyminiszterhez "A jóból is megárt a sok, avagy mi lesz a tavalyi tokaji bortermés sorsa" címmel. Tompa Sándor képviselőtársamat illeti a szó. Interpelláció: Tompa Sándor (MSZP) – a pénzügyminiszterhez – "A jóból is megárt a sok, avagy mi lesz a tavalyi tokaji bortermés sorsa" címmel TOMPA SÁNDOR (MSZP)
