Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 24. kedd, a tavaszi ülésszak 17. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat, valamint az állam vállalko... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÓSA LAJOS (FIDESZ)
1062 végbement a magyar gazdaságban, és egy hosszú folyamat eredménye, ha lehet, továbbra is hagyja érvényesülni. Nem nagyon sokat javít a gazdaság hatékonyságán, ha az állami monopóliumok magánmonopóliumokká válnak, mert, bár valóban, elvileg bekövetkezhet valamely hatékonyságnövekedés, azonban nyilvánvaló, a kívánatos állapot az lenne, hogy a privatizáció oly módon menjen végbe a gazdaságban, hogy egyúttal a gazdaság versenyképességét és a versenyhelyzetet erősítse. A másik nagyon fontos kritérium az, hogy a privatizációnak tekintettel kell lennie azokra a gazdaságban már kialakult szerződéses viszonyokra, amelyek úgyahogy, de mégis működtetik ezt a gazdaságot. Amennyiben a privatizáció eb be a szerződéses viszonyrendszerbe "tenyerel" bele, akkor nagyon nagy bajt tud okozni – és ennek a veszélyei meglehetősen nagyok. Hogy ezek a veszélyek nemcsak látszólagosak és elméletiek, arra két utalást hadd tegyek. Az egyik az: előfordulhat, hogy bár m ég nem működik az ÁVRT, a Parlament még nem szavazott erről a törvényről, de a sajtóból már értesülhettünk arról, hogyan képzeli a tulajdonosi funkcióit az ÁVRT képviselője: oly módon, hogy érvényes és szerződéses viszonyokkal tisztázott vállalati tulajdon ba kíván beköltözni – anélkül, hogy az erre való jogviszonyait tisztázná. Azt gondolom, ez intő példa arra, hogy amennyiben a törvényjavaslatokban nem fogalmaz meg a Parlament és nem fogad el megfelelő garanciákat arra, hogy az állam számára is kötelezővé váljanak azok a szerződéses viszonyok, amelyek a gazdaság szereplői számára kötelezőek, ez a vállalati menedzsment és a vállalatok teljes elbizonytalanodásához vezethet – és azt gondolom, ez az igazi veszély, nemcsak a gazdaság működése, de a privatizáció gyorsasága szempontjából is. Tisztelt Ház! A törvényjavaslatcsomag központi szerepet szán az úgynevezett kényszertársaságosításnak. Ez, ugye, azt jelenti, hogy záros határidőn belül az állami tulajdonban lévő vállalatoknak át kell alakulni valamely társas ági formává: kftvé, részvénytársasággá. Valóban igaz az, hogy ez a társasági forma, amivé az állami vállalatoknak át kell alakulnia, jobban illeszkedik a piacgazdaság kialakult társasági formáihoz, ismerősebb az esetleges befektetőknek, mint az állami vál lalati forma. Egy oldalról egyáltalán nem biztos azonban, hogy a külföldi befektetőnek, aki egy ilyen átalakult vállalattal találkozik, megfelel az adott társasági forma, vagy főleg nem biztos, hogy megfelel az alapszabályi rendelkezés, ami ezt a társaságo t megalapította. Éppen ezért, bár el tudjuk fogadni, hogy kényszertársaságosítás mellett szólnak racionális, a privatizációt segítő érvek, a konkrét megvalósítása során nagyon komoly veszélyeket látunk. Nagyon nagy veszélyeket rejt az magában, hogyha a gaz dasági átalakulást olyan kampányszerű mechanizmusokon keresztül tartja megvalósíthatónak a kormányzat, ami ebben a törvényjavaslatban megfogalmazódik. Az elmúlt időszak gazdaságpolitikai tapasztalata, azt gondolom, egyértelmű a gazdasági kampányok sikere e setében, és azt hiszem, az is egyértelmű, hogy milyen veszélyeket rejt magában az ilyen kampányszerű átalakítás. Én most csak egyre szeretnék utalni, amiről már Tardos Márton az előbbiekben beszélt. Ez pedig az, hogy ha nincsen megfelelő, időbeli kifutása ennek a kényszertársaságosításnak, nagyon nagy a veszélye annak, hogy a Kormány a könnyebb ellenállás irányába megy el, és nem történik más, mint egy hatalmi logika éled újjá a gazdaságban. Nem történik más igazából az állami vállalatok esetében, mint egyf ajta központi személyzeti politika valósul meg. Hogy ez nem csak olyan látszólagos veszély, arra hadd utaljak azzal: közismertek azok a példák, amikor az állami tulajdonú vállalati menedzsmentbe, az igazgatótanácsokba, a felügyelő bizottságokba nagy számba n mennek be a kormánykoalíció képviselői. Annál inkább meghökkentő ez, hiszen egyébként a kormánykoalíció soraiból nagyon rigorózusan és szigorúan fel szokták vetni az összeférhetetlenségi szabályokat, és azokat a kritériumokat, amelyek megengedhetetlenné teszik az ilyen fajta összefonódásokat – ebben az esetben eddig semmiféle ilyen kifogás nem hangzott el, pedig úgy gondolom, kézenfekvő az az összeférhetetlenség, ami az állami tulajdonú vállalatok igazgatótanácsa és felügyelő bizottsági tagsága, illetőleg a parlamenti képviselőség között fennáll.
