Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 24. kedd, a tavaszi ülésszak 17. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat, valamint az állam vállalko... - ELNÖK (Szabad György): - KOMOR SÁNDOR, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója:
1040 A felelősség nagy, hiszen a törvényjavaslatok hosszú távra határozzák meg – és nemcsak gazdasági szempontból – az ország jövőjét. E tekintetben úttörő szerepet töltünk be és modellként szolgálhatunk a térség országai számára is. Tis ztelt Országgyűlés! Bízom benne, hogy az elmondottak meggyőzték önöket a tervezett jogi megoldások szükségességéről, helyességéről, és ezért kérem önöket, hogy a törvényjavaslat elfogadását szavazatukkal támogassák. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) H ubert Martin úr vezette Francia Köztársaság Szenátusa, franciamagyar baráti csoport küldöttsége köszöntése ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt tárgyalásunkat folytatnánk, tisztelettel köszöntöm a Francia Köztársaság Szenátusa f ranciamagyar baráti csoportjának a díszpáholyban megjelent, Hubert Martin úr vezetésével hozzánk látogató küldöttségét. (Nagy taps. – A küldöttség felállással köszöni meg az üdvözlést.) Kívánom, hogy magyarországi tárgyalásaik eredményesek legyenek és jól érezzék magukat hazánkban. Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tárgyalásunkat. Szólásra következik Komor Sándor, a költségvetési bizottság előadója. Felszólaló: Komor Sándor, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója KOMOR SÁNDOR, a köl tségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Az egymással szerves összefüggésben lévő 4972es számú, a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló, a 4973as számú, a z időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről, valamint a 4974es szám alatt beterjesztett, az állam vállalkozói vagyonára vonatkozó törvényekkel összefüggő jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslatokat e gyüttesen tárgyalta meg a bizottságunk, így én is együttesen kívánok mindháromról szólni. A rendszerváltozás során a gazdasági stratégia legfontosabb feladata, a stratégia kulcskérdése a piacgazdaságnak megfelelő tulajdonviszonyok létrehozása. Ennek során az állami tulajdon többségére épülő gazdaságot magántulajdoni alapokra kell helyezni. Ezt csak kiegészítheti az önkormányzati és az állami vagyon. Ezen állami vagyon egy részével foglalkozik az előttünk fekvő 4972es számú javaslat. Konkrétan az állami vag yon vállalkozói részével. Nem sorolja e körbe a javaslat az úgynevezett nonprofit szervezetek vagyonát. Két nagyon lényeges, pozitív elemét szeretném kiemelni a törvényjavaslanak. Az egyik említendő az, hogy a Kormány a beterjesztett javaslat szerint a tar tósan állami tulajdonban maradó vagyon kezelésére, annak szigorú jogi karakterének meghatározása mellett nem egy költségvetési szervet, hanem vagyonkezelő részvénytársaságot kíván létrehozni. A részvénytársaság lényegesen több szabad lehetőség birtokosa, h iszen például – mint ahogy az államtitkár úr is említette – hitelt vehet fel, vagy kötvényt bocsáthat ki, egyszóval önállóan megjelenhet a pénzpiacon, míg egy költségvetésből gazdálkodó szerv lehetőségeit az évi költségvetés adott fejezete determinálja. Al átámasztják még a részvénytársasági megoldást a nemzetközi tapasztalatok is. Másodsorban kell pozitív tényezőként említenem, az előzőn túl, a javaslat azon részét, miszerint a tartósan állami tulajdonban maradó vagyonnal rendelkező gazdálkodó szervezetek k örét a Kormány rendelettel határozza meg, sőt annak módosítására is csak így kerülhet sor. Tulajdonképpen ez azt jelenti, hogy az állami vagyon struktúrája teljes nyilvánosságot kap, sőt a törvényjavaslat lehetőséget biztosít az érdekképviseleteknek is a j avaslattételre. Mint az előzőekben már említettem, az igazi stratégiai cél a piacgazdaságnak és a magánszektor túlsúlyának a megteremtése. Ennek elérésére a privatizáció csupán az egyik, bár elég meghatározó fontosságú eszköz. Olyan eszköz, amelyiknek a lé te nélkülözhetetlen és hatással van a többi
