Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 23. hétfő, a tavaszi ülésszak 16. napja - A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről kötött 1977. évi szerződésről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
1004 tájékoztatja az európai országokat, különösen a Duna me ntén fekvő országok vezetőit arról, hogy mi a mi elképzelésünk erről a szerződésről, és megpróbál ez alatt az idő alatt olyan megegyezésre jutni a csehszlovák partnerrel, hogy függesszék fel a munkálatokat a Duna mentén, és próbáljunk meg közös nevezőre ju tni. Én a bizottsági vitán azt mondtam, hogy egy nemzetközi szerződést nem lehet csak úgy egyik napról a másik napra felmondani, hiszen ennek beláthatatlan következményei lennének. Egyrészt Magyarország megbízhatóságára vonatkozólag is, másrészt pedig az e urópai országoknak az ezzel kapcsolatos lépésünk megítélése tekintetében is. Nem egészen ide tartozik, de mégis úgy gondolom, szólni kell róla: Horn Gyula képviselőtársunk a nyilvánosság előtt rám hivatkozva azt mondta, hogy ő sem tett egyebet 1988ban, ok tóberben a Parlament emlékezetes szavazása előtt, minthogy ugyanezt mondta. Itt szeretném visszautasítani ezt a hivatkozást, hiszen egy egész más szituációról van szó. Mi akkor azt mondtuk, hogy néhány hét türelmet kérünk a szerződés felbontásának az előké szítésére, és akkor, ha ugyanezt tette volna, vagy ugyanezt akarta volna megtenni a Némethkormány, akkor ma nem kellene itt erről vitatkoznunk, hogy most mi legyen a szerződés sorsa. Éppen ezért szeretném képviselőtársaimat megkérni arra, hogy Fekete Gyul a javaslatát, vagy az én módosító javaslatomat, ami ugyanazt tartalmazza lényegében, csak talán – én úgy érzem – az enyém szerencsésebb megfogalmazásban, támogassák, hogy a történelmi hűség kedvéért is kerüljön be a preambulumba ennek a szerződésnek a megk ötési körülménye. Másrészt pedig ne tegye rugalmatlanná egy határidő kikötésével a Kormány cselekvési lehetőségeit. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben reflexióval kíván élni Pap János a Fi atal Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Dr. Pap János (FIDESZ) PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Fodor András Attilával szeretném kezdeni, nagyon röviden reagálnék. Nagyon tévesen ment be a köztudatba, és szerencsétlen dolog innen a Parlamentből azt mondani, hogy az Országgyűlés megkötötte a Kormány kezét a 91. áprilisi határozattal. Szeretném elmondani, hogy ez nem így van. 1990 decemberében a Kormány hozott egy rendeletet, amely szó szerint szinte így szólt: egykét ök ológiai érvvel van kiegészítve az országgyűlési határozat. Több helyen elhangzik a Kormány részéről is, hogy az Országgyűlés megkötötte a Kormány kezét. Nem. Ha valaki megkötötte valakinek a kezét, a Kormány a saját kezét kötötte meg, és egyébként április 16án lehetett volna hozni egy olyan határozatot, amit most is szeretnénk, hogy egy konkrét határidő lett volna benne, vagy abban a pillanatban fel lehetett volna mondani. Tehát az Országgyűlés nem kötötte meg a Kormány kezé t. Ez az egyik dolog. A másik dolog: én nagy örömmel hallgattam azt, amit Katona Tamás államtitkár úr mondott. Én azt gondolom, hogyha ő és a külügyi tárca is korábban részt vett volna a bős – nagymarosi probléma megoldásában, azt hiszem, lényegesen előrébb tartanánk, mint ahol most vagyunk. Azonban neki is néhány dolgot kell mondani. Én azt gondolom, hogy utolsó lépést célszerű mindig megtenni. Csak szeretném elmondani, hogy az utolsó lépés után már nincs utolsó lépés. S a bős – nagymarosi kérdésben már legalá bb négyszerötször volt utolsó lépés. A komolyságunk forog kockán, hogy mindig utolsó lépésekre hivatkozunk, miközben a másik fél komoly és kemény lépéseket tesz. A másik: Nagymaros elbontása nem lehet kérdés. Azt hiszem, Kiss képviselőtársam elég jól elmo ndta: két évig, nem tudom, mire vártunk akkor? Megmondom, mire vártunk. Arra vártunk, ami titokban a Kormány egyes képviselőinek a fejében bent van, hogy ha netán Bős van, akkor kell Nagymaros. Múlt héten a Magyar Hírlapban megjelent a vízügyi ágazat egyik jeles képviselőjétől az, hogy ha nem Nagymarosnál, akkor kicsit följebb majd csinálunk egy vízlépcsőt, tudniillik ha valamilyen formában üzemel a vízlépcső, akkor szükség van egyre lejjebb.
