Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 17. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GAÁL GYULA (SZDSZ)
96 De tudok mondani más példát is: olyan államapparátuson belüli kiskirályságok fenntartása, ahol egymással párhuzamosan osztogató pozíciókat tart fenn a kormányzat ebben a költségvetésben azért, mert nem tudja eldönteni azt a kormányzaton belüli k onfliktust, hogy a különböző elosztási jogcímeket kihez rendelje hozzá. Melyik tárca melyik főhivatalnoka legyen az, aki az illető területen jogosult pénzeket osztogatni. Amíg ezeket a konfliktusokat nem rendezi, addig meglesz a különböző fejezeteknél külö nböző jogcímeken az a sok milliárd forintos összeg, ami pazarló módon kerül felhasználásra. Ugyanis minden párhuzamos elosztási forrás pazarlást jelent a költségvetésben, hölgyeim és uraim. Hogyha mindenáron példát akarnak hallani rá, akkor hadd említsem m eg Kádár Béla miniszter úr és Kupa Mihály miniszter úr kezelésében egyaránt meglévő durván másfél milliárd forintos összeget az induló vállalkozások inftrastrukturális beruházásainak támogatására. Azt gondolom, hogy ez természetesen fontos cél, de azt is é rdemes lenne eldönteni, hogy melyik minisztérium és milyen formában finanszírozza, és egymás között a kormányzaton belüli problémákat kellene rendezni. De mondhatok olyan beruházási tételeket a központi államigazgatás informatikai beruházásainál, ami a leg különbözőbb területeken valósít meg párhuzamos fejlesztéseket, erősen kétségbe vonható indokoltsággal. Még egy további ilyen túldimenzionálása vagy túlterjeszkedése a központi államigazgatásnak, hogy jelentős plusz tartalékok vannak benne olyan címeken, am ik talán nem megfelelő indokoltságúak. Csak egyetlenegy tételt hadd emeljek ki, ami másfél milliárd forint – más nyelven: 1500 millió, tehát igen nagy összegről van szó – , ami az önkormányzati normatívákhoz kapcsolt tartalék, amiről egyértelműen kiderül, h ogy a lakástámogatással kapcsolatban egy 2 milliárd 500 millió forintos tételhez van hozzárendelve egy 1 milliárd 500 millió forintos tartalék – uraim – ez kétharmados szintű tartalékot jelent ezen a címen. Az az egyéb cím, amire hivatkozik a költségvetés, hogy még annak a tartalékául is szolgál, ott csak megtakarítások lehetnek a dolog mechanizmusából adódóan, tehát plusz felhasználásra semmiképpen nem kerülhet sor. Egy újabb kérdéskörre áttérve, szerintem miért nem lenne még jó a Kormány számára, hogyha h osszabban tartó, alaposabb nyilvános vita folyna a költségvetésről. Kiderülne ugyanis, hogy hány ponton akar törvényellenesen olyan hatalmat magának a Kormány, olyan döntési jogokat biztosítani saját maga számára, amelyek csak a Parlamentet illetnék meg. A jogalkotásról szóló törvényt számos ponton sérti meg a költségvetési bevételek rugalmas biztosítása érdekében. Ilyennek tekinthetem a KÜTEFA – különbözeti termelői forgalmi adó – megállapítását, a kulturális járulékot, ami egy adó jellegű bevétel, és itt olyan formában hivatkozik rá a Kormány, mintha erről törvényi rendelkezés lenne – holott nincsen – , olyan módon akar egy, az elmúlt évben 200 milliós tételt több mint 1 milliárd forintra emelni, hogy nem mondja meg, milyen jogszabályi felhatalmazása van er re, és a Parlament erre nem nyújtott semmilyen törvényi felhatalmazást. Teszi ezt abban a helyzetben, amikor a Parlament a fogyasztási és a gépjárműadóval kapcsolatban világosan kifejezésre juttatta, hogy ezeket a döntési jogokat saját magának kívánja a jö vőben is fenntartani. A költségvetési törvényben tehát, ami egy egyszerű többséggel elfogadható törvény, semmiképpen sem lehetne megszegni a jogalkotásról szóló törvény követelményeit – ami köztudomásúlag a Parlament kétharmados, többségi döntését igényli. Úgy gondolom, hogy noha azok is jelentős érvek és észrevételek voltak, amivel az alkotmányügyi bizottság vitára alkalmatlannak ítélte ezt a törvénytervezetet, önmagában ez a tény, hogy más törvényeket – ráadásul kétharmados törvényeket – szegnek meg a köl tségvetési törvény szabályaiban, indokolttá tette volna, hogy az alkotmányügyi bizottság vitára alkalmatlannak minősítse a költségvetési törvény tervezetét. Én tehát ezt tudom mondani azokra a kifogá sokra vagy azokra az elbagatellizáló hozzászólásokra, amelyek itt elhangzottak, arra reagálván, hogy a Kormány fontolja meg azt, hogy visszavonja ezt a költségvetési törvénytervezetét. Én ugyanis azt gondolom, nem azért kellene ezen elgondolkodni, és nem a zért érdemes ezt megfontolnia a Kormánynak, mert x fejezet reprezentációs
