Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 17. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ)
89 Nagyon várják ezt a pillanatot, ezt az idősz akot, és bizony megfeszített munkában vagyunk. És a saját egészségünkre is illene odafigyelni, képviselőtársaim, nemcsak azért, mert szívninfarktus is előfordult már, meg különböző betegségek is fölléptek. Egyszerűen a tárgyalási módunkkal kellene valamit tenni! Hogy legyen lehetőség egy kicsit kiszellőztetni a fejünket, hogy oda tudjunk figyelni, mert azért az ország sorsáról van szó! Én felkérném az igen tisztelt Elnök Urat, legyen szíves a házbizottságban ezt a kérdést fölvetni. Egészségtelen az országgy űlési képviselők agyonterheltsége! Nem tudnak a családjukkal kapcsolatot tartani, nem tudnak hazautazni… (taps) …, éjszaka itt ülésezünk… Tehát valami megoldást keressenek, valami rendet, valami jobb rendszert, mint ez, mert ez az elnyomorodásunkhoz vezet fizikailag és talán szellemileg is, pedig éppen most a szellem frissességére lenne szükség. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Dr. Eke Károly képviselő úr kérését továbbítani fogom a házbizottsághoz. (Derültség.) Szólásra következik Gerbovits… bocsánat, már az előbb jelentkezett – elnézést kérek – Iványi Gábor képviselő úr kétperces felszólalásra. Még dr. Eke Károly képviselő urat megelőzően jelentkezett. Kérem! Felszólaló: Iványi Gábor (SZDSZ) IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ) Tisztelt Országgyűlés! Kedve s Képviselőtársaim! Csépe Béla harcos kereszténydemokrata képviselőtársam ködszurkálására szeretnék egypár szóban reagálni. Ő azt hányta a mi szemünkre, hogy nem volt szívügyünk a volt egyházi ingatlanok visszaadása, szemben nyilván az ő pártjával és más k ormánypártokkal együtt. Sajnálom, hogy nem figyelünk egymásra, és ezért alaptalan vádaskodások lesznek dolgokból. Szíves figyelmét újra felhívom arra, hogy mi annak idején az egyházak kistafírozásáról beszéltünk és arról, hogy fenntarthatatlan ingatlanözön rájuk zúdítása helyett… (moraj a jobb oldalon) … olyan helyzetet kell teremteni… – a derűjükre majd mindjárt reagálni fogok, mert pontosan abban a helyzetben vagyunk, amit mi előre láttunk – , tehát ehelyett lehetőséget kell teremteni arra, hogy önmagukat fenntarthassák, és a hitéletüket megfelelően tudják gyakorolni. Ezzel szemben az van, ami most a költségvetésben is, hogy egy ilyen 500 milliós kollektát pottyantanak a perselyükbe, azt remélve, hogy ezzel a helyzet kezelhető. A Szentírás azt mondja, hogy aki szűken vet, szűken arat, és a jókedvű adakozót szereti az Isten. Tehát ez az önök megoldása sehova nem vezet. Azt a látszatot tartja fenn, hogy a megígért elkötelezettségeiket teljesítik. Szeretném arra is emlékeztetni önö ket, hogy tavaly a személyi jövedelemadó vitájában is egy egészen konstruktív és modern ötletünket szavazták le, ha jól emlékszem, a Kereszténydemokrata Néppárt egységesen. Kálmán Attila államtitkár akkor azt mondta, ez csak azért történhetett meg, mert a kormánypárti többség figyelmét elkerülte az ebben a javaslatban rejlő lehetőség. Most ismét beterjesztettük abban a reményben, hogy szíves figyelmüket nem fogja elkerülni. Ennek a lényege az, hogy az egyházaknak nyújtott támogatás éppúgy levonható legyen a z adóalapból, mint egyesületeknek, illetve alapítványoknak nyújtott támogatás; illetve ennek egy másik változata, hogy az adójának 2%ával kiki maga rendelkezhessék, és akár ez az összeg az egyházak támogatására is befolyhasson. Azt mondta Csépe Béla, hog y nem volt szívügyünk az egyházak támogatása. Nos, én úgy látom, a Kormánynak kolibriszíve van, amikor ezt a komoly összeget megszavazta, ráadásul nem is jó helyre telepítette, hiszen nem a miniszterelnökség államtitkárságára kellett volna, hogy egy új egy házügyi hivatal izmosodjék ott meg, hanem sokkal inkább a Művelődési és Közoktatási Minisztérium operatív feladatokat is ellátó egyházi főosztályához kellett volna ezt az összeget
