Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 29. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - PÁRIS ANDRÁS, DR. (SZDSZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PÁRIS ANDRÁS, DR. (SZDSZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PÁRIS ANDRÁS, DR. (SZDSZ)
869 PÁRIS ANDRÁS, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Elnök úr nem lát lehetőséget arra, hogy az éhezők… (Zaj. Közbeszólások.) Elnök Úr! Egy szállóigévé vált mondást akár idézhetnék, jelenleg független, v alaha Kormányhoz közelálló személyiség mondotta, hogy vannak az embernek biológiai szükségletei. (Szűcs István: Menj ki akkor! – A gyűrődést bírni kell, uraim! – Dénes János: Otthon aludtál éjszaka.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Tessék folytatni. PÁRIS ANDRÁS, D R. (SZDSZ) Köszönöm Dénes úr! Szívesen végighallgatom, de ha két percben, akkor talán… (Dénes János: Köszönöm, a kétpercest elmondtam, a maradékot akartam még.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Hadd folytassa a beszédjét. PÁRIS ANDRÁS, DR. (SZDSZ) Akkor, tisztelt Ház, a lényegre térek. Azt hiszem, hogy a legkisebb kisebbségi véleményt kell tolmácsolnom. Sajnálatos módon arról az 1,1 milliárdos pénzösszegről van szó, amellyel a Ház, eleve bekalkulálva, hogy ennyivel deficitesebbé válik az 1992. évi költségvetés, a k ormánypárti módosító indítványra az érintett bizottságok támogatásával a Honvédelmi Minisztérium költségvetését meg kívánja emelni. Legalábbis Horváth képviselő úr előterjesztésében. Azért bátorkodtam megemlíteni, hogy a legkisebb kisebbségi vélemény, mert én voltam az egyetlen a honvédelmi bizottság ülésén, aki tartózkodtam, egyalaki még nemmel szavazott. Ha agyonütnek sem tudom megmonani, hogy ki volt az. (Szili Sándor közbeszól.) Szili Sándor elvállalja a dolgot. De rögtön előre kell bocsátanom, hogy a j elenlévő szabad demokrata képviselők abból kiindulva, és azt a tényt félreértelmezve, hogy valamennyien a honvédség koncepcionális fejlesztésének hívei vagyunk, ebből kiindulva a jelenlévők nem támasztottak akadályt a javaslat bizottsági támogatása ellen, amelyet utólag átgondolva a dolgot, mélységesen fájlalok. Mindenekelőtt hadd tegyem hozzá: a szándék dicséretes, a hadsereg és a honvédelem koncepcionális fejlesztése – de szabadjon megjegyeznem, hogy itt még véletlenül sem erről van szó! Ha megengedik, cs ak érzékeltetve, milyen légkörben zajlott a honvédelmi bizottságon belül ennek a javaslatnak a tárgyalása, s előzményként megemlítve, hogy komolyan véve a liberálisminimum kérdéskörére való kormánypárti, korrekt felhívást, egy albizottság, a honvédelmi bi zottság egyik albizottsága – amelyben valamennyi párt képviseltette magát – igen komoly munkát végzett a honvédelem költségvetésének átfésülésére. Ez az albizottság ezt a módosító javaslatot, Hováth úr javaslatát – máig nem tudom, milyen okból – nem vállal ta föl, és Horváth úr 4017es számon, önmaga terjesztette elő. Önmaga ismeri el, hogy "az indoklás részében nagyon röviden írtam le azt – talán nem is a bizottsági tagok, hanem inkább a többi parlamenti képviselő számára – , hogy szomszédainkban olyan számb an vannak repülőgépek, amelyek jelentős mértékben meghaladják a magyar légierő repülőgépeinek számát." Ez, valószínűleg, így igaz. Ám, ha az indoklás további részét a honvédelmi bizottság tagjai – mint beavatottak – számára tett előadást az előterjesztő ré széről ismertetem, valószínűleg önök is ugyanúgy elgondolkodnak, és őszintén remélem, hogy legkevesebb, a kétely, önöket is megfertőzi. Az előterjesztő azt állítja, hogy megítélése szerint az lenne a megoldás, az ideiglenes megoldás, hogy – maga sem tudja pontosan, mennyit – egykét századnyi repülőgépet olyan minőségűre feljavítani, a lehető legolcsóbb megoldást választva – tehát elektronikai átbélelést végezni – , hogy ez egyenértékű legyen a környező országok hasonló kategóriájú és valóban feljavított gép eivel – egész konkrét pédát hozva, mondjuk, a jugoszláv MIG21esekkel.
