Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 29. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - WACHSLER TAMÁS (FIDESZ)
850 vagyont őrizze, nehogy széthordják a fegyvereket, a felszerelést, és nem utolsósorban magukat az épületeket. A hivatásosok dolga pedig az, hogy őrizzék a sorállományt. A csökkenő sorállomány egyre nagyobb részének idejét lekötik ezek a feladatok, jószerivel alig marad idő és ember a kiképzésre. Ez azután az ilyen nagyszámú hivatásos állomány szerepét is megkérdőjelezi, létezik ugyanis egy adott hadseregstruktúra, a technikai felszereltség mellett, a hivatásos és a sorállom ány közötti szükségszerű technológiai arány. Úgy vélem, mi ezen a szükségszerű technológiai arányon már messze túlléptünk. A tárca álláspontja szerint azért van szükség a hivatásos állomány ilyen rövid távon talán irracionális megőrzésére, hogy majdan, a 9 0es évek közepére a megvalósulás stádiumába jutó új, kicsi, de profi hadsereg – bizonyára mindenki hallotta már ezt az új jelszót – magvát képezhessék. Hiszen – úgymond – felelőtlenség lenne ezt a speciális képzettséggel rendelkező szakembergárdát szélnek ereszteni. Ez az érv első pillantásra meggyőzőnek tűnik, de mégsem állja ki az elemzés próbáját, ugyanis a várt kisebb, de profi hadseregnek legfeljebb szükséges, de semmiképpen nem elégséges feltétele, hogy az állomány ilyen vagy amolyan arányban hivatás os katonákból álljon. További feltétel, hogy ez a hadsereg megfelelő, magas szintű technikával, valamint az azt kezelni képes katonákkal rendelkezzék. Ami a technikát illeti, azzal kapcsolatban az eddig elmondottakra utalva csak kételyeimet tudom kifejezni . Nézzük meg most a megállapítás másik felét! A tárca súlyos gondként jelzi, hogy a létszámcsökkenéseket éppen a fiatal, jól képzett, konvertálható tudással rendelkező tisztek, polgáriak spontán kiáramlása teszi markánssá, és még szomorúbbá. Egyébként az u tóbbi három évben a hadseregből ilyenolyan okból történő kiválások száma háromszorosa a korábban megszokottnak. Vagyis éppen azok mennek el, akikre ezt a majdani hivatásos hadsereget alapozni lehetne. Persze információim szerint ez általános probléma az e gész államapparátusban, az egész költségvetési szférában, hiszen csakugyan bruttó 10%os bérfejlesztésből nem igen lehet differenciálni. Itt azonban egy pillanatra hadd álljak meg. Szeretném aláhúzni, igen is hiszem, hogy ezt az állományt jellemzi a hivatá studat és nem egyszerűen azért kényszerülnek elmenni, mert kevés a pénz. Nemcsak, sőt sokuknál nem is elsősorban a pénz kevés, hanem a perspektíva, a szakmai kibontakozás lehetősége hiányzik. Egy fiatal tiszt, mondjuk egy mérnök számára aligha nyújt szakma i kielégülést, az a tudat, hogy a következő ki tudja hány évben ócska elavult eszközökkel kell és lehet csak dolgoznia, már ha azok egyáltalán működőképesek még. Engedjék meg, hogy erre egy példát tárjak önök elé. A légvédelmi és repülőcsapatok esetében a célból, hogy a frissen iskolából kikerült pilóták bizonyos mennyiségű órát repülhessenek egy évben, kénytelenek voltak – nem tudom, mennyi létszámmal pontosan – meglehetős létszámú pilótát nyelviskolára küldeni azzal a sajnos – számukra is kimondott céllal , hogy csak azért mennek nyelviskolára, mert addig nem repülnek. Ezek az emberek jelenleg információim szerint Szolnokon járnak erre a nyelvtanfolyamra. Rendkívül alacsony óraszá mban tanulnak idegen nyelvet, ugyanakkor ezek az akadémiát végzett tisztek óriási óraszámban csinálnak alaki gyakorlatokat. Azt gondolom, ilyen légkörben elég nehéz elvárni ezektől az emberektől, hogy a honvédségnél maradjanak. Nem akarom megbántani persze azokat sem, akik ilyen vagy olyan okból maradnak, nyilván nem kevesen ugyancsak hivatástudatból. De vajon mekkora arányuk lesz képes egy már nem koalíciós együttműködés körülményei között szükséges hadműveleti gondolkodás elsajátítására? Hogyan tudják a h iányzó, majdan talán beszerzendő új technikához alakított harcászati eljárásokat gyakorolni és főleg miből? A hivatásos állomány nagy részének egészségügyi állapota vajon megfelele egy ilyen hadsereg katonájától elvárható színvonalnak? Sorolhatnám még kér déseimet, de azt hiszem, így is kitűnik mondandóm lényege.
