Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 29. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - WACHSLER TAMÁS (FIDESZ)
847 Te zsutil amen o Szunto Del, o Szunto Marija, but bax, haj but szasztyipe, pacsa, thaj bukurja. Thaven szasztye, taj baxtale! Kedves Barátaim! Cigányok! Testvéreim! Adjon az Isten, a Szűz Mária sok szerencsét, sok egészséget, békességet, boldogságot! Úgy adja a Szent Isten! (Nagy taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Szólásra következik Wachsler Tamás képviselő úr, FIDESZ. Felszólaló: Wachsler Tamás (FIDESZ) WACHSLER TAMÁS (FIDESZ) Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Bizonyára senkit nem fog meglepni, amikor kijelentem, én nem tartom ezt a költségvetést elfogadhatónak, de meg is magyaráznám, hogy miért nem tartom a költségvetést elfogadhatónak. Egyébként elsősorban a honvédelmi költségvetésről fogok beszélni. Az elutasításom okai a következők: az első alapvető problémát abban látom, hogy bár az előző évek hez képest látszólag megtörtént egy kedvező, előremutató változás az információk nyújtása, részletezettsége terén, jórészt ezek a kormányzatot semmire nem kötelező indokolásban találhatók, ahogy ez már többször elhangzott ebben a költségvetési vitában. A m ásodik ok, amely az előzőt csak súlyosbítja: az, hogy a költségvetés végrehajtása során a Kormány még ezeket a számokat sem tekinti az úri becsületszó hatálya alá tartozónak, és rendkívül széles felhatalmazást kér a maga számára az évközbeni átcsoportosítá sokhoz. Az Országgyűlés érdemi beleszólása ezek alapján abba, hogy valójában milyen költségvetést valósít meg a Kormány, igencsak formális! Mindazonáltal ellenzéki képviselőként is elismerhetjük: a Kormány ez alkalommal vitathatatlanul konzekvensen jár el. Bár – úgy tűnik – nevetségesen kevés időt biztosít az Országgyűlés számára a költségvetési vitára, de tulajdonképpen csak egy lényegi döntés meghozatalát kéri a kormánypárti képviselőktől, hogy adjanak neki szabad kezet, és ez csakugyan nem tesz több időt szükségessé, mint amit a Kormány erre a célra előirányzott. Ezen persze még lehetne segíteni megfelelő módosító indítványokkal, feltéve, hogyha kormánypárti képvsielőtársaink is így gondolják ezt és támogatják ezirányú javaslatainkat. Ami azonban gyógyíthatatlan betegsége ennek a tervezetnek, az a harmadik ok, a nem támogatás harmadik oka; ez pedig az, hogy az ellátandó feladatok nincsenek pontosan meghatározva. A részletes és alapos tervezés hiányában nem lehet a finanszírozandó céloka t és a pénzügyi eszközöket egymáshoz rendelni. Azt már csak zárójelben jegyezném meg: bizonyára nem véletlenül alakult úgy, hogy az államháztartási törvény hibernáltatott és ki tudja, mikor fog ismét előkerülni? A Kormány szerint a költségvetés tervezete i s egy lépés a majdani boldog jövő irányába a jelenlegi siralmas állapotból kivezető rögös úton. Úgy vélem, hogy a költségvetés irányultsága sajnálatos módon nem támasztja alá ezt az optimizmust. Sőt éppen ez az, ami meggátolja véleményem szerint, hogy a kö zeljövőben legalább is kilábalhassunk innen. Ez a koncepciótlanság, az erőforrások felélése, azaz a rövidtávú túlélésre való berendezkedés mélységes pesszimizmusra, vagyis józan helyzetfelismerésre és önkritikára vall. Úgy tűnik, a Kormány csak 1994ig aka r kitartani, azután pedig utána az özönvíz! Az elmondottak alól természetesen – avagy sajnos – nem kivétel a honvédelmi tárca költségvetése sem. Szeretném megosztani önökkel egy érdekes tapasztalatomat, amelyet a bizottsági ülésen nyertem. Figyeltem egyik képviselőtársamat a bizottsági vita folyamán. Meglehetősen egyéni módszerrel jegyzetelt. Megjegyzem egyébként: ellenzéki képviselőtársam volt, mielőtt még valaki magára venné. A leghosszabb fejtegetéseket is egyegy szóban foglalta össze ilyképpen: sokallj a,
