Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 29. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ)
841 csatlakozó módosító indítványomban elhagyni a polgári védelem ugyancsak VIII. fejezetben levő egyik címéből 100 millió forintot, mégpedig a po lgári védelem címnél az állóeszközfelújítás, nagyjavításnál szereplő 100 millió forintot. Ehhez csak annyit hadd mondjak, hogy ma, nem tudom, mennyien tudják a jelenlevő képviselőtársaim közül, ma a polgári védelem központja a gödöllői Grassalkowich kasté lyban székel, s a Belügyminisztériumnak megállapodása van a gödöllői önkormányzattal, hogy innen a polgári védelem központja 1992. március 31ig kiköltözik, és új helyszínül egy budapesti volt szovjet laktanyát jelöltek meg, és ennek a felújítására szolgál na a százmillió forint. Ezt önmagában természetesen változtathatatlannak, ténynek kéne tekintenünk, de akkor, amikor tudjuk közel másfél éve, mióta ebben a Parlamentben ülünk, mióta ez a Kormány kormányoz, hogy a polgári védelem ügye egy teljes mértékben á tgondolatlan, meg nem oldott kérdés. Nagyon várják – én azt gondolom – a kérdéssel foglalkozó képviselők, hogy a Kormány végre készítse el azt a régen ígért törvénytervezetét, amivel a polgári védelem kérdését végre törvényi szinten tudná rendezni, és vala hogy az ő elképzelése szerint létrejönne végre az az egységes, katasztrófaelhárító, a polgári védelem feladatait is ellátó új szervezet. Ameddig ez a törvényi rendelkezés meg nem történik, egy kicsit talán elhamarkodott beruházásnak tűnik többünk számára a z, hogy mikor nem is lehet tudni, hogy milyen szervezeti keretben fog működni a polgári védelem, mikor nem is lehet tudni, hogy lesze polgári védelem úgy, ahogy van, akkor arra költsünk százmillió forintot, hogy a polgári védelem központjának sajátos igén yei alapján állítsanak helyre, vagy újítsanak fel egy most bizonyára nagyon leromlott állapotban levő volt szovjet laktanyát. Úgy gondoljuk, hogy március 31ig más elhelyezést is tud találni a Kormány, különösen akkor, amikor a bizottsági ülésén jelenlevő belügyminisztériumi képviselő azt mondta, hogy nagyrészt itt a polgári védelem eszközeinek raktározási igénye merül föl, a polgári védelem ügyének törvényi rendezéséig, és mi úgy gondoljuk, hogy százmillió forintot egy nagy raktár elkészítésére nem lenne t alán célszerű 1992ben előirányozni a költségvetésben. Úgy gondoljuk, hogy a polgári védelem gázálarc és egyéb, nagyon fontos eszközeinek a raktározását más módon is meg lehet oldani. Nagyon röviden, és valóban nagyon röviden, mert tudom, hogy 17 perce bes zélek, de az elmúlt két hétben mérhetetlenül sok kérdés merült föl bennem a rendőrséggel kapcsolatban, ennyit szerettem volna a rendőrséggel kapcsolatban elmondani. Hogy a másik témámra, az ifjúságra térjek rá, de itt most egy gondolatjellel hadd nyissak: – szeretném elkerülni azt a durva pletykát, ami szájra kap majd a felszólalásom után, hogy a FIDESZ 1992ben az ifjúság ügyét rendőrségi ügynek kívánja kezelni, hisz a felszólalásában a rendőrséggel kapcsolatos gondolatai elmondásával együtt mondja el a vé leményét a költségvetés ifjúsági vonzatú előirányzatához. Ez a vád durva inszinuáció, sajnos így alakult, történelmileg így alakult – és ezt a történészek számára mondom – , hogy kénytelen vagyok itt fizikailag egy beszédben elmondani a véleményünket. Ráadá sul ez a véleményem nagyon rövid lesz, hisz nincs miről beszélni. Ez pedig igen sajnálatos akkor, amikor ma Magyarországon nincsen politikai erő, közintézmény, politikai párt, vezető politikus, bárhol is szerepeljen a politikusok népszerűségi listáján, aki ne azt mondaná, hogy az ifjúságé a jövő, nincs "stratégiaibb" ágazata ma a magyar társadalompolitikának, mintsem az ifjúság, amelynek az oktatási rendszeren keresztül, a civil szférán keresztül, a munkanélküli fiatalok segélyezésén és helyzetük javításán keresztül mérhetetlenül sok forrásból kell az államnak az ifjúsággal kapcsolatos problémák terén feladatot vállalnia. Most ehhez képest – az itt elmondottaimban vissza kell utalnom Rózsa Edit képviselőtársnőm általános vitában elmondott felszólalásához – a Kormány, anélkül természetesen, hogy a mostani békés kora reggeli hangulatban valami durva politikai felhangot venne a hozzászólásom, a Kormány tetézte abbéli rendíthetetlen törekvését, hogy minél több jogszabálysértéssel tarkítva nyújtsa be a költségveté st, ezt egy újabb jogszabálysértéssel tudta megfejelni. Méghozzá azzal, hogy a
