Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 29. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BOROS LÁSZLÓ jegyző: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ)
833 beavatkozásnak ezekről a köztársasági megbízottakig előretolt helyőrségeiről. M ódosító indítványom azonban pozitív választ keres arra a kérdésre, hogy mi is legyen a sorsa a szakmai szolgáltatásnak. Tudjuk, hogy a szakmai szolgáltatás, a szakmai tanácsadás rendszere ma már nem felel meg azoknak a fokozott igényeknek, melyek az önkorm ányzati fenntartású iskolák és a szakmai autonómia nyomán támadtak. Az önkormányzatoknak, iskoláknak lehetőséget kell kapniuk arra, hogy szakmai szolgáltatásokat rendeljenek és független szakmai csoportoknak is lehetőséget kellene kapniuk, hogy ilyen szolg áltatásokat elvégezzenek. A TOKokra szánt 250 millió forintnak ezeket a célokat kellene szolgálnia. Tarthatatlan a kormánykoalíciónak az az érve, hogy a szakmai szolgáltatást azért kell kézben tartania a minisztériumnak, mert ki készítene egyébként statis ztikákat az iskolákról. A minisztérium túlterhelt, ki végzi el helyettük a munkát. Ezekből a felfeljajdulásokból világos, hogy itt nem a szakmai szolgáltatás modern rendszerének kiépítéséről van szó, hanem minisztériumi, hatósági, egyébként nem is szükség szerű feladatok leosztásáról. Ezzel szemben mi azt szeretnénk, ha a megyei pedagógiai intézetek által fenntartott szaktanácsadói rendszer megerősödnek, az iskolák és önkormányzatok, a megrendelők megfogalmazott igényeit jobban kielégítenék és megjelennének olyan szakmai csoportok, melyek szolgáltatókként kapcsolódnának a rendszerbe. Pedagógiai intézetek, független csoportok, önkormányzatok és iskolák egyaránt megpályázhatnák ezt a 250 milliót, melyet szakmai szolgáltatásra fordítható céltámogatásként fogalm aztunk meg. Egyebekben pedig az oktatás törvényességi felügyeletére vannak már hivatott intézményeink. A jegyző, a közigazgatási bíróság, a köztársasági megbízott. A fenntartók pedig gyakorolhatnák jogaikat és az iskolák élhetnének autonómiájukkal. Azért m ondom mindezt el a gyorsan fogyó kormánypárti képviselők számára is – maradtak még öten – , mert folyamatosan érv volt a vitákban, hogy nincs alternatívája a TOKoknak. De igenis van alternatívája a szakmai szolgáltatásnak, gondolkodni kellene ezen az alter natíván, és nem az idei költségvetésbe beállítani egy olyan számot, amely egyetlen egy alternatíva mellett, egyetlen egy végig nem gondolt, végig nem vitatott megoldás mellett teszi le végleg a voksot. Mindaddig, ameddig nincs oktatási törvény, mindaddig, ameddig nincs kristályos koncepció a szakmai szolgáltatásra vonatkozóan, addig ezt a pénzt erre nem szabad kifizetni. És éppen ezért minden olyan módosító indítványt is támogatni fogunk – az enyémen kívül is gondolom – , amelyik ennek a pénznek a más helyre való utalását jelenti. Tisztelt Ház! A harmadik kérdés, melyet még érinteni szeretnék, a kutatásra fordított összegek csökkenése. Számtalanszor elmagyarázták már nekünk, hogy a kormányzat az Akadémia vonatkozásában struktúraváltásba, elnézést, struktúravá ltoztatásba vágta fejszéjét. 400 millióval csökkentette az Akadémia báziselőirányzatát és azt reméli ettől a körmönfont stratégiától, hogy az Akadémia arra kényszerül majd, hogy ésszerűen leépítse bürokratikus apparátusát, pénzt fogyasztó és tudományt nem hozó tevékenységeit. Reméljük, hogy így lesz és nem fordítva. Nem a kevésbé erős lobbipozíciókkal bíró, de jó kutatásokat fogja megszüntetni és az intézményi tehetetlenséget kiszolgálni. Reméljük, nem ez fog történni. De az már elfogadhatatlan, hogy ez a 4 00 millió szőröstülbőröstül eltűnjön a költségvetés feneketlen bukszájában. A kulturális bizottságban ígéretet kaptunk arra, hogy ezt a 400 millió forintot a költségvetés visszaforgatja tudományos kutatásba és erre az látszik legcélszerűbbnek, hogy ezt az összeget az Országos Tudományos Kutatási Alap kapja meg, amelyik pályázatokat írhat ki és finanszírozhat már megkezdett és a költségvetési támogatás csökkenésével kilátástalan helyzetbe került kutatásokat. Így az intézményfinanszírozás helyébe mindinkább az általunk kívánatosnak tartott feladatfinanszírozás léphet. Szintén az OTKÁhoz kívánunk átcsoportosítani további egymilliárd forintot, melyet a költségvetés minden további indoklás nélkül a központi műszaki fejlesztési alaptól, tehát megint csak a kutat ástól kíván elvonni. Ám saját javaslatainkon túlmenően támogatni fogunk minden olyan
