Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 29. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HEGEDŰS ISTVÁN (FIDESZ)
829 András is úgy fogalmaz a külügyi bizottság számár a: "Felhívjuk figyelmüket az anyagnak arra a részére, amely egységes külképviseleti rendszer kialakítását szorgalmazza." Az az elképzelés tehát, és itt lép be a külpolitika, a külügyi tárca érdeke, és ha úgy tetszik, a magyar külpolitika általában milyen p rioritásokat kíván majd megfogalmazni. Igenis, ez egy nagyon régi vita, erről Horn Gyula is tudna beszélni, hogy szükség vane egymás mellett párhuzamosan működő kereskedelmi kirendeltségekre és szükség vane a nagykövetségekre, vagy ezt a kettőt milyen fo rmában lehetne egyesíteni. Erről most nem kívánok hosszan beszélni, a bizottsági ülések jegyzőkönyvében ez a vitakérdés megtalálható, akkor hosszan érveltünk erről. Ez az egyik olyan kérdés, ami miatt vitatni lehet, hogy az NGKMre ebből a szempontból szük ség vane, hogy kereskedelmi kirendeltségeket fenntartson. Még fontosabb azonban, és itt kapcsolódik Ungár Klára javaslata érdkes módon SzentIványi István módosító indítványához. Még fontosabb azonban, hogy valójában ki is felel azért, hogy Magyarország E urópapolitikáját hol találják ki, melyik minisztérium, melyik miniszter boszorkánykonyháján születik meg a magyar Európapolitika. Ebből a szempontból ugyanis SzentIványi Istvánnak az a javaslata, hogy hozzunk létre egy európai információs központot a Kü lügyminisztériumon belül, éppen azt a külpolitikai szempontból szerintem nagyon fontos szempontot kívánja megerősíteni, hogy a Külügyminisztérium kapjon nagyobb súlyt az Európapolitika kialakításában, ha úgy tetszik, éppen az NGKM rovására. Ugyanis, és it t hadd beszéljek röviden erről a kérdésről, az Európapolitikát és az Európai Közösséghez való csatlakozásunk kérdését és minden hasonló fontos külpolitikai kérdést, magyarul Magyarország nemzetközi kapcsolatait nem lehet leegyszerűsítetten gazdasági kérdé sként felfogni. Ezt annak ellenére mondom, hogy nyilvánvalóan a másik oldalról megalapozott gazdasági számításokat kell elvégeznünk – ha úgy tetszik – , hatásvizsgálatokat, és a maastrichti csúcstalálkozó fényében, a maastrichti döntéseket figyelembe véve n agyon alaposan végig kell gondolnunk, hogy a magyar gazdaság képes lesze egyáltalán azokat a feltételeket teljesíteni, amelyeket az Európai Közösség most önmagának és persze a csatlakozni kívánó országoknak is felállított. Tehát valóban van egy fontos gaz dasági szempont is; hogy ne csak vágyaink alapján, ne csak a szlogenek szintjén és illúziókban ringatva magunkat fogalmazzuk meg csatlakozási szándékunkat. De mégis az egész kérdés – alapvetően politikai kérdés, és ebből a szempontból ezt a feladatot a Kül ügyminisztériumnak kellene koordinálnia, és hadd keressem ki gyorsan a külügyminiszter feladat- és hatásköréről szóló kormányrendeletet, a 45/1990eset, amely szeptember 15i keltezésű, és két paragrafusát idézném itt a plenáris ülésen. A 4. § azt mondja: "A miniszter – itt a külügyminiszterről van szó – a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterével egyetértésben javaslatot tesz a Kormány nemzetközi segélypolitikájára, koordinálja és ellenőrzi annak végrehajtását." Vagy egy másik, ami még fontosabb – ism ét a külügyminiszterről van szó: "A miniszter gondoskodik a Kormány tagjainak a Magyar Köztársaság alapvető nemzetközi érdekeit érintő tevékenysége koordinálásáról." Tehát az én értelmezésem szerint ennek a munkának, tehát az Európai Közösséghez való csatl akozás egész nagy munkálatának – és általában az Európapolitika kialakításának a feladata, ennek a munkának a koordinálása csakis a külügyminiszter feladata lehet. Ezzel én most nem az NGKM érdemeit akarom alábecsülni a társulási szerződésről folyó tárgya lásokon, vagy nem az NGKM szakembereit, Juhász Endre főosztályvezetőt kívánom támadni – erről szó nincsen – , én csak azt a politikai prioritást szeretném hangsúlyozni, ami nagyon fontos lenne: hogy a Külügyminisztérium fogja össze ezeket a politikai céloka t és a politikai célok megvalósítását, és ennek a nyomát, ennek a lecsapódását, ennek a politikai prioritásnak a tükröződését sehol nem találjuk a Külügyminisztérium költségvetésében. Még annyit ehhez hozzátennék, hogy minderről már igyekeztem beszélni az október 15i külpolitikai plenáris vitán is, ahol szóba hoztam azt is, hogy Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter is
