Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 29. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - TELLÉR GYULA (SZDSZ)
811 TELLÉR GYULA (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr, a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képvi selőtársaim! Nehezen tudok ellenállni annak az ingernek, hogy hozzászólásom elején arra a helyzetre ne vonatkozzam, amelyikben éppen vagyunk. Engedjék meg, hogy két vagy három mondatot mondjak bevezetőként. Az egyik dolog, hogy komolyan gondolom és igen ko moly és fontos dolognak tartom azt, amiről beszélni szeretnék. A másik dolog, hogy az, amit mondani szeretnék, nem tehet arról a sajátos helyzetről, pszichológiai helyzetről és időpontról, amiben elhangzik. A harmadik dolog, hogy igyekszem a helyzethez alk almazkodni, és a mondanivalómat nem az eredetileg szánt részletességgel – bár igen szerteágazó témáról van szó szerintem – , hanem inkább csak nagy vonalakban ismertetni. Két módosító indítványhoz kapcsolódik a mondanivalóm. Az egyik az SZDSZ módosítócsomag jában szereplő 4423as számú csatlakozó módosító indítvány, a másik pedig Rott Nándor képviselő úrnak a 4106os szám alatt beadott módosítósorozatából a 8. pont. Szorosan kapcsolódik ezekhez a módosító indítványokhoz, illetve pontosabban a mögöttük rejlő p roblémához egy félelmem, ami régóta fölmerült már bennem, és amit szeretnék megosztani képviselőtársaimmal. Ez a félelmem a magyar gazdasági fellendüléssel kapcsolatos, és körülbelül azt tartalmazza, hogy nézetem szerint lesz magyar gazdasági fellendülés, lesz viszonylag hamar ilyen fellendülés. Ez a viszonylag hamar, megérzéseim vagy véleményem szerint, néhány évben mérhető időtáv, de – és a félelmem ezzel kapcsolatos – ez a gazdasági fellendülés nem fogja tudni integrálni a magyar társadalom egészét, hane m a társadalomnak egy jelentős része ezen az integráción kívül fog rekedni, és hosszú időn keresztül kívül fog rekedni ezen az integráción. És alig merem megmondani, de a félelmeimben ez a kívülrekedő része a társadalomnak az egyharmadot eléri, sőt meg is haladja. Tehát ez azt jelenti, hogy lesz 66,5 millió ember számára egy viszonylag jól működő gazdaság, benne azok számára, akik az integrációba befértek, meglehetős jó jövedelemszerzési és mozgáslehetőséggel, és ugyanakkor a társadalom másik 33,5 milliój a kívül fog rekedni ebből. Sajnos azok a gazdasági és kiváltképpen azok a társadalmi folyamatok, amelyeknek részesei vagyunk, ezt a félelmemet nem cáfolni, hanem inkább igazolni látszanak. Nemcsak a munkanélküliség kérdésére gondolok, hiszen a munkanélküli séget felfoghatnánk úgy, mint a gazdasági szerkezetváltásnak egy szükségszerű velejáróját, és amilyen mértékben sikerül az új gazdasági struktúrákat kiépíteni, olyan mértékben szívná fel ez az új gazdaság a korábban munka nélkül maradottakat. Valójában azo nban úgy érzem, hogy a társadalomnak egy jelentős része nem készült fel vagy a jelenlegi felkészültsége nem elégséges ahhoz, hogy ebbe a korábbinál sokkal nagyobb követelményekkel fellépő új integrációba bekerüljön, hogy beküzdje magát ebbe az integrációba , hiszen itt lesz a döntő fontosságú különbség, hogy nem kinyúl ez az integráció az egyénért és behúzza, ahogyan a teljes foglalkoztatás rendszere tette ezt a szocializmusban, hanem komoly erőfeszítéseket kell tenni az egyénnek azért, hogy bekerüljön. Ehhe z nemcsak szakképzettségre vagy tudásra van szükség, hanem olyan személyiség tulajdonságokra, amelyeknek nem a kialakulását, hanem éppen ellenkezőleg, az elvesztését segítette elő az elmúlt társadalmi rendszer. Ez a félelmem, ami a hátterét képezi annak a javaslatnak, amelyet az előbb elmondott sorszámú csatlakozó módosító indítványban tettem. A javaslat lényege, hogy erősítsük, amennyire lehet, az aktív foglalkoztatáspolitika eszközrendszerét, és az ehhez szükséges forrásokat igyekezzünk bővíteni, olyan fo rmában, hogy ezzel az érintettek – tehát a munkáltatók, a munkavállalók, a helyi önkormányzatok, illetve bizonyos mértékig az állam képviselője – elősegíthessék a munka nélkül maradottak problémáinak a megoldását, és elsősorban ne a passzív oldalon, bár mo st kényszerűen a passzív oldal van előtérben, hanem az aktív oldalon, vagyis magyarán szólva ne a már munkanélkülivé váltaknak a segítése és esetleg az újra foglalkozáshoz juttatása legyen a fő formája ennek a bizonyos szociális hálónak – vagy sokféleképpe n nevezhetjük – , hanem éppen ellenkezőleg, a munkahelyek lebomlásának a meglassítása, illetve olyan kedvező tendenciáknak az elindítása,
