Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 17. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BOROS LÁSZLÓ jegyző: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ)
81 BOROS LÁSZLÓ jegyző: Egy bejelentés, bár ismétlés, amit mondok, de csak a fontosság miatt ismétlem, ma 13 óra 45 perckor a delegációs teremben rendkívüli házbizottsági ülés lesz. Köszönöm. ELNÖK (Szűrös Mátyá s) : Köszönöm, szünet következik, negyedórás. (A szünet 11 óra 8 perctől 11 óra 26 percig tart – Az elnöki széket dr. Szűrös Mátyás foglalja el – Jegyzők: Balogh Gábor, Trombitás Zoltán) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtá rsaim! Folytatjuk az általános vitát, kérem, foglaljanak helyet az ülésteremben. Egyben kérem a képviselőcsoportokat, hogy lehetőleg az ebédszünetig adják le a felszólalók névsorát – részben már megkaptuk – , hogy kifüggeszthessük és mindenki tudhassa, hogy milyen sorrendben kerül rá sor, illetve akik ezután jelentkeznek, a lista végére kerülnek. Szólásra következik Sasvári Szilárd képviselő úr, a FIDESZ szónoka. Kérem. Felszólaló: Sasvári Szilárd (FIDESZ) SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ) Köszönöm szépen. Tiszt elt Ház! Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A FIDESZről köztudott, hogy frakciójának tagjai és magának a párt tagjainak a többsége fiatal. Amikor azonban a költségvetési tervezet… (Zaj. – Csendre intő pisszegés.) Köszönöm szépen… közoktatással, felsőoktatással foglalkozó fejezeteit olvastuk, nem azért üktöztünk meg ennek tartalmán, nem azért utasítjuk el annak előirányzatait, mert a "minden szentnek maga felé hajlik a keze" szemléletet követjük. Az Országgyűlés kulturális és szociális bizottságával együtt mi i s tarthatatlannak minősítjük, elfogadhatatlannak és felelőtlennek tartjuk azt a módot, ahogy a Kormány ebben a tervezetben az oktatás ügyével elbánt. Ezzel a bánásmóddal – vagyis az oktatási rendszer költségvetési elhanyagolásával – nem pusztán a fiatalok érdekeit sérti, és nem is csak azok a családok lesznek kárvallottai ennek a politikának, amelyek gyermekeiket éppen most iskoláztatják. Ennél sokkal többről van szó. A FIDESZ úgy gondolja, hogy a közoktatás, a szakképzés és a felsőoktatás fejlesztése, vagy ennek a fejlesztésnek az elhanyagolása minden állampolgár, minden család, az egész társadalom életére közvetlen hatással van. Az oktatásfejlesztés olyan mérvű elhanyagolása pedig, amelyre a Kormány most tesz javaslatot, és amelyért a felelősség – ha ezt elfogadjuk – ránk hárul majd, akik most itt vagyunk, az már az ország egésze számára teremt veszélyes helyzetet. Hogy gondolják a tisztelt miniszter urak, ugyan ki és hogyan fogja eltartani a holnapi nyugdíjasokat, ha ma nem fejlesztjük iskoláinkat. Ugye n em kell magyaráznunk az összefüggést. Hogyan gondolja az Antallkormány, ugyan ki fog olyan termékeket kifejleszteni, amelyek az egységesedő Európában, sőt a világpiacon is megállják majd a helyüket, ha egyetemeink továbbra is mellőzöttek maradnak a gazd aságpolitikában. Hát nem egyértelmű az ok és okozati összefüggés? Hogy gondolja az Antallkormány, ki fogja azokat a versenyképes termékeket előállítani az európai piacra, amelyek szükségességéről oly sokan szónokolnak manapság. Ki és milyen képesítéssel, felkészültséggel fog kilépni a munkapiacra – munkásként vagy vállalkozóként – , ha a szakképzési rendszer továbbra is a már összeomlott szocialista nagyvállalatok számára méretezett oktatási szerkezetben képzi ki a munkaerőt. Ha a szakmai iskolákban továb bra is csak a reszelő és a kalapács használatára tanítják majd a leendő munkásokat, a leendő vállalkozókat, ahelyett, hogy a korszerű és nélkülözhetetlen közgazdasági és számítástechnikai ismereteket sajátíthatnák el. Mert, ha ezekkel a szempontokkal a köl tségvetési tervezet kidolgozói nem számolnak, Magyarország egyetlen formában kapcsolódhat be a világgazdaságba: a képzetlen – és ezért olcsó – munkaerő szállítójaként.
