Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 29. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FAZEKAS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
680 szó – , ami borzasztóan kevés mondom, nehogy félreértsék, amit mondok, csak viszonyítani akarok, addig a gimnáziumokban az átlagfizetés 18 ezer 500 forint. Két és félezer forint tal lemaradtak tehát az átlagfizetésben, tehát ha valamilyen differenciálás jogosult lenne, akkor – az én véleményem szerint – a gimnáziumok javára lenne jogosult. A módosító indítványok egyéb vonatkozásairól képviselőtársaim még részletesen el fogják mond ani a véleményüket. (Közbeszólás.) De én tudom, hogy el fogják mondani a véleményüket. A további módosító indítványom a 4301es számot viseli, amely szintén az oktatáshoz kapcsolódik, tehát ebbe a blokkba illik, ez az orosztanárok számára biztosított össze get érinti. A költségvetési előirányzat 250 millió forintot tartalékol erre a célra, más forrásból – tudom a IV. kötet alapján – , még 200 millió forint félre van téve ilyen célokra. A miniszter úr biztosan pontosan tudja, hogy az év elején vagy legalábbis nagyon hamar elfogyott az az összeg, amit erre a célra fordítottak ennek az évnek a során, nemsokára már múlt év lesz, és ugyanakkor azt meg a középiskolák, illetve az érintettek pontosan tudják, hogy mire volt elegendő ez a pénz. Alapvető dolgokra nem vol t elegendő, például nem tudták az utazást biztosítani vagy fizetni, nem tudtak órakedvezményeket adni, tehát nem tudták azokat a lehetőségeket adni az orosztanárok átképzéséhez, amelyekre szerintem szükséges lenne. Hogy miért lenne szükséges, azt szeretném még elmondani. Azért, mert egyszerűen ez a racionális. Ez a legegyszerűbb módja annak, hogy orosztanárok helyett más nyelvszakos tanárokat képezzünk. Ennél olcsóbb megoldás egyszerűen nem létezik. Ezért tehát célszerű ezt a módszert választani, és ezt ily en módon preferálni is. Ez tehát olcsó, és a hatékonyság ezt indokolja. A következő módosító indítványom a 4311es számú. Ezzel együtt szerepel a 4308as, a sors szeszélye, hogy az összetartozókat szétszámozták, de ez nem számít. Mind a kettő tulajdonképpe n a felsőoktatás finanszírozásáról szól. Az egyik módosító indítvány a felsőoktatásban dolgozóknak a béremelését célozza meg. Tudvalévő, hogy a felsőoktatásban dolgozók bérszintje relatíve még – a végzettségükhöz, kvalitásukhoz képest – alacsonyabb talán, mint a más területeken dolgozóké. Csak megjegyzem önöknek – nem tudom, most ez a veszély fennálle, de – egyszer már mint pedagógusok is kimaradtak a béremelésből, tehát ilyen módon hátrányban vannak a többiekkel szemben, közöttük többdiplomás emberek és e gyéb végzettségűek is találhatók. Én azt javasoltam ebben a módosító indítványban, hogy 25%os béremelést kellene megvalósítani. Ez nagyon összefügg a tudománypolitikai elképzelésekkel is – ha jól értem a tudománypolitikai elképzeléseket, lehet, hogy nem j ól értem persze – , én azt értem alatta, hogy jó lenne, ha a felsőoktatás és a tudomány szorosabb kapcsolatba lépne egymással, ha együtt végződne ez a kettő lehetőleg a legtöbb területen. A mai bérszint – én úgy vélem – közel sem teszi lehetővé azt, hogy a leépülő tudományban "feleslegessé" váló emberek, akiket tehát ott nem tudnak megfizetni, azok elmenjenek a felsőoktatás területére, mert nem inspirálja őket például a bér. Inkább elmennek egy kfthez, s akkor már ott nem kutatni fognak valószínűleg, hanem más tevékenységet fognak folytatni, ami természetesen hasznos ennek az országnak, de jó lenne, ha a kutatási terület azért megmaradna. A másik módosító indítványom a dologi kiadások egy részének – nem az egész dologi kiadásnak – az emelését célozza meg. Eg y automatizmussal ott is a 25%ot – mégpedig a készletbeszerzési és a szolgáltatási kiadásokat – célozza meg, tehát nem a globális dologi kiadásokat. Ez az a két terület, amelyik a fenntartást szolgálja, tehát ezeknek a nem megléte az intézmények működésé t ellehetetleníti. A fejlesztésre nem is gondoltam a módosító indítványomban, hiszen a fejlesztéshez mondjuk azt, hogy vannak különböző nemzetközi projectek, programok, amiket meg lehet pályázni, és a fejlesztéssel ott lehet élni. De szeretném önöknek mege mlíteni, aki járatos egy kicsit a felsőoktatás ügyeiben, az tudja, hogy a felsőoktatási intézmények bevételei az úgynevezett kkmunkák megszűnése miatt gyakorlatilag eltűntek. Mert ma már privatizált cégek veszik ezt inkább magukhoz, nagyon jogosan teszik ezt természetesen. Tehát nem versenyképes ilyen módon a felsőoktatási
