Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 29. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FAZEKAS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
677 képviselő úr és a többiek is valami bevezetést mondtak a mondanivalójukhoz. Én is megteszem ezt a beveze tést, utána 17 darab módosító indítványról fogok beszélni. (Derültség.) Köszönöm szépen. Hogy mégis elmondom módosító indítványaim védelmében felszólalásomat, az annak tudható be, hogy bízom abban, hogy az itt ülők többsége nem uralkodni, hanem komolyan vé leményt cserélni akar. Ezúttal bizonyítani is szeretném, hogy az általam benyújtott módosító indítványok nem a számítógép sportos termékei, hanem reális problémákra reális megoldásokat próbálnak keresni. Indítványaim több témát fognak át. Az elsőnek ismert etett 4300as számú talán kilóg a sorból. Egy érthetetlen – legalábbis számomra érthetetlen – és indokolatlan diszkriminációra hívja fel a figyelmet. Arra, hogy a Belügyminisztériumon belül a tűzoltóság kemény visszafejlesztése tapasztalható. Erős infláció mellett ugyanis a bér- és dologi kiadások abszolút értékbeni szinten tartása nem jelent mást. Javaslatomban 10%os béremelést célzok meg, ami megfelel más testületek előirányzatainak. Ezenkívül a létfenntartáshoz szükséges szolgáltatások előirányzatának 5 %os emelését is javaslom. A dologi kiadásokon belül a technikai eszközök beszerzésére előirányzott nevetségesen alacsony 7,6 millió forintot javaslom 100 millióra emelni. Mindezekkel összességben a dologi összkiadások emelkedése alatta maradna a másutt el fogadott 5%nak. Az előbb Horváth képviselő úrtól hallottam, hogy az ő bizottságuk támogat egy olyan módosító indítványt, amely az 5%os bruttó dologi automatizmust is támogatja. Ha ezt elfogadja a képviselőház az enyémmel szemben, annak örülni fogok termé szetesen, az enyém ugyanis átlagban kevesebbet irányoz elő. A tűzoltóságra fordított összegek sokszorosan megtérülnek. Évi 20 milliárd a közvetlenül vagy közvetetten kimutatható "eredményük". Eszközállományuk elavult, és sok területen rendkívül hiányos. Kü lönösen a katasztrófaelhárítás területén vannak alapvető gondjaik. Javaslatom értelmében a Belügyminisztérium az előirányzott emeléseket saját keretein belül kellene, hogy megoldja. Mértékére jellemző, hogy a rendőrség hasonló kiadásainak mintegy 2%áról v an mindössze szó. De ezt csak az összehasonlítás miatt mondom. Célszerűnek tartanám, ha nem a rendőrség kárára, hanem például a TÁKISZok vagy a polgári védelem költségelőirányzatainak a csökkentésével oldanánk meg ezt a feladatot. Mellesleg a polgárok véd elmét az úgynevezett normális és az úgynevezett katasztrofális helyzetekben is sokkal inkább szolgálják – szerintem – a tűzoltók, mint maga a polgári védelem, amint a 4300as módosító indítványom… A 4304es, 4305ös, illetve a 4310es számú javaslataim a f izikai infrastruktúra fejlesztését és a környezetvédelmet szolgálják. A 4304es javaslat a már közben elfogadott súlyadó felhasználására tesz javaslatot. Az úgynevezett útalapba irányításról más javaslatok is szólnak. Ezekkel természetesen egyeté rtek. Javaslatom újdonságát az adja, hogy a beszedett adó általában a közlekedést szolgálja és ne csak az útalapot, tehát magyarul, ne csak a közúti közlekedést. Ezért javaslom, hogy a központi kezelésben maradó 50% az útalap- és a vasútfejlesztési célok m egvalósítását egyenlő arányban szolgálja. Persze feloldható a probléma úgy is, hogyha az útalap nemcsak a közúti közlekedést, hanem a vasutat is szolgálná, tehát ilyen célra fordítanánk deklarált módon. Ideje lenne komolyan foglalkozni azzal a MÁV által is támogatott megoldással, hogy útnak ne csak az aszfaltozott utat tekintsük, hanem a sínekkel kijelöltet is. A vasútfejlesztés jelentősen tehermentesíti a közutakat. Így tehát közvetetten közútfejlesztési célt is jelent a fejlesztésük. Ráadásul a szállítási feladatokat lényegesen olcsóbban és – ami nagyon fontos – környezetkímélő módon lehet vasút on megoldani. Javaslatom tehát az útalap pályától független felhasználását célozza meg már a költségvetési vonzatában, egy adóhoz kötötten deklarált formában. Megj egyzem, a komplex végiggondolásból más közlekedési formákat sem célszerű kifelejteni, így például a vízi- és légiközlekedést sem. Csak arról van szó, hogy pillanatnyilag a hangsúlyt – a lehetőségek miatt – én a közútra és a vasútra helyezném. De az utóbbia kat természetesen nem elfelejtve.