Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 29. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - KÁDÁR PÉTER (SZDSZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÁDÁR PÉTER (SZDSZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ)
672 történt tavaly a költségvetési törvényjavaslatnál, és ez történik most is. A költségvetési elvonás – méghogyha pozitív célokra is történik – a Központi Műszaki Fejlesztési Alap egészének a céljait veszélyezte ti. Azt mondja a pénzügyi szempont, hogy azért kell csökkenteni – és most visszatérnék egy kicsit az Akadémiára – az Akadémia pénzeit, hogy reform legyen, hogy hatékonyan költsék el a pénzt. De ez nem jelenik meg a költségvetésben. Miközben a költségvetést átnézem, csak arra lehet gondolni, hogy közben nem tudok mást találni, csak azt, hogy hiányoznak a keretfeltételek – vagyis a tudományt, a felsőoktatást szabályozó törvények. Nincs általános tudománypolitikai kormányzati koncepció; nincs meg a más terület eken is oly fontos közjogi alapítványi státusz és nincs nonprofit törvény jelenleg. Tervezési munkálatokról valamit hallottunk, de jelen költségvetésben erre tendencia nincs. Nincs tehát tudománypolitika, csak sodródás van, a Kormány nem képes a tudománypo litika eszköztárának a teljességét használni. Erejét mármár az is meghaladta, hogy egy kutatóintézetet privatizáljon. Pedig ma még a Magyar Tudományos Akadémia hálózatához tartozó intézmények jelentős részben minden gond ellenére a magyar tudomány sikeres műhelyeiként működnek. S továbbra is így működhetnének, ha az Akadémia báziscsökkentését pótlólagos forrásként a költségvetésből biztosítanánk a tudománynak legalább az OTKÁn keresztül. A jelenleg tervezett általános csökkentés ugyanis – és ezt világosan kell látni – a kontraszelekció útja. A kutatás visszafejlődése a hazai felsőoktatás intellektuális bázisának elvesztésével fenyeget, és így az Európához való felzárkózás legfontosabb esélyétől fosztja meg az országot. Mivel jár a leépítés? Az egyetemeken azokat a karokat fogják megszüntetni, amelyek a leginkább szükségesek ahhoz, hogy európai egyetemnek tekintsék. Tehát műszaki egyetem esetében a társadalomtudományi karokat fogják megszüntetni, hiszen ez nem tartozik a fő profiljukhoz. Továbbá, az alapkuta tásra tekintettel ez a legveszélyesebb folyamat, hiszen például egy genetikai állomány pótlására és fenntartására csak akkor van lehetőség, ha az akadémiai kutatóintézetek pénzügyi forrásai nem apadnak el, s továbbra is fönntartják ezeket. Ezeknek az állom ányoknak a megszűnése pótolhatatlan a magyar tudomány számára. A felsőoktatást is érinti ez a leépítés. A felsőoktatásban azt a középgenerációt fogja érinteni, akik a jövő professzorai lesznek, illetve lennének. El fognak menni és nem fognak visszatérni a felsőoktatásba. A felelősség látszólag az egyetemek rektorait fogja terhelni, valójában azonban a Kormányt, a Kormány tudománypolitikáját. A negyedik terület, amit jelezni kívánnék, az úgynevezett brain drain, a szellem elvándorlása. A restrikció egyetlen várható eredménye az, hogy kikényszerítik a kiemelkedő személyiségek még nagyobb hányadának külföldre áramlását, s ezzel tovább csökkentik a valódi váltás esélyeit. Ez a következménye annak, ha a restrikciós politika koncepció nélkül jelenik meg. Ezzel kel l szembenéznie a tisztelt Háznak mind a tudomány, mind a technológiapolitika terén. A hazai kutatás fennmaradásához megítélésem szerint két dolog kell. Egyrészt az, hogy az Akadémia megújulása elképzelhetetlen anélkül, hogy a jelenlegi MTA kutatóhálózat, intézethálózat a már működő nyugati minták szerint autonóm tudományos intézetek láncolatává váljon. Másrészt: a költségvetés Parlamentnek benyújtott változatában az Akadémiától elvont ötszázmillió forintot vissza kell téríteni a kutatás szférájába az OTKA pályázati rendszerén keresztül. Az OTKA költségvetési támogatási előirányzatát tehát legalább ötszázmillió forinttal növelni kell. Ez szükséges a pályázatok megígért folyamatosságának biztosításához. Ezen kívül is további pénzeket kell átcsoportosítani. A most tervezett pénzösszeg a már elfogadott pályázatokra és az azokhoz szükséges infrastrukturális fejlesztésekre van lekötve. Ebben a helyzetben nincs biztosítva az újabb pályázatok kiírásának lehetősége, ahogy az 1990 decemberi, a jelenlegi OTKÁt életre hívó kormányrendelet ígéretet tesz. Ebből az összegből véleményem szerint nem újabb témapályázatokat kell beindítani, hanem az alábbi három célt kívánatos támogatni:
