Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 17. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TÖLGYESSY PÉTER, DR. (SZDSZ)
67 a régi példákat, menjünk vissza a két világháború közötti Magyarország idejére, ami szintén egy fontos vonatkozá si pont Kormányunk számára. Az akkori költségvetésből jól látható, hogy könnyedén megállapítható volt: mennyi jut – mondjuk – a Pázmány Péter Tudományegyetemnek, mennyi egy múzeumnak, ebből a költségvetésből bizony mindez megállapíthatatlan. Egy globális a ggregátum szerepel a múzeumoknál és a tudományegyetemeknél is. Tehát nem kellő a részletezettsége a költségvetésnek. A további formai aggály: hatalmas összegek szerepelnek valójában indoklás nélkül. Olvastam a költségvetést, feltűnt, hogy kárpótlásra 6 mil liárd forintot irányoz elő. Én azt hittem, hogy a Kisgazdapárt igényeinek megfelelő földbeli kárpótlásokról van itt szó, és a kérdésre adott válasznál derült ki, hogy itt a személyi szabadság megsértésére vonatkozó kárpótlásra rendel a köztársaság Kormánya 6 milliárd forintot. Ez semminemű módon nem derült ki ebből a három vaskos kötetből. Más pontokon is egyértelműen állítható, hogy a kiadások megokolása messzemessze elmarad a kívánatostól. A következő formai gond abban fogalmazható meg, hogy a Kormány ig en széles átcsoportosítási lehetőséget kap a költségvetésben. Fő szabályként: a Kormány átcsoportosíthatja a fejezetek között a kiadásokat, csak kivételes esetekben kell az Országgyűléshez fordulni az átcsoportosítások engedélyezése végett. Ez egy igen súl yos gond. Nem hiszem, hogy politikai aggályok miatt javasolja a Kormányunk, hiszen a kormánytöbbség én azt hiszem, még a jövő évben biztos lesz, tehát úgy vélem, hogy semmi másról nincs itt szó, csak arról a rutinról, amit ez a pénzügyi kormányzat megszoko tt: könnyebb a háttérben elintézni az átcsoportosításokat, mint idehozni ezeket a tisztelt Ház elé, nyilvánosság előtt megokolni, érvelni és vitában érvényesíteni a kormánytöbbség szavazattöbbségét. A következő elem, amivel foglalkozni kell, és ez már átve zet a tartalmi kérdések felé: a költségvetés tervezésének a módja. A Számvevőszék előadásából, de a költségvetés indoklásából is kiderült, hogy a Kormány egy alulról építkező költségvetési tervezést indított el, ahol számba vették volna a szükségleteket, t alán ezeket próbálták volna rangsorolni is, és ebből állt volna össze a költségvetés. Néhány hónap után azonban ez a tervező munka megállt, és a szokásos, jól bevált, 40 évig működtetett báziselven folytatódott a tervezés. Valamennyi szerv – kivéve azokat , amelyek valamiért hátrányba kerültek és kivéve azokat, amelyek valamiért előnyben részesültek – megkapta az 5%os és a 10%os növekményeket. Én azt hiszem, azzal, hogy a tervező lemondott az alulról való tervezésről és arról, hogy a feladatokat valóban s zámba vegyék; azzal, hogy a tervező lemondott a nagy elosztási rendszerek átgondolásáról – az oktatás, az egészségügy, a társadalombiztosítás átgondolásáról – voltaképp már determinálta a költségvetés pozícióját, hiszen így a kiadások nem csökkenthetők, a kiadások adottak – tehát a kiadásokhoz kell megkeresni a bevételeket. És hogyha a nemzeti össztermék nem nő kellő mértékben – márpedig nem nő – , akkor aligha van más mód a kiadások fedezetének megteremtésére, mint újabb és újabb adók kitalálása, újabb és ú jabb elvonások bölcs megfogalmazása és javaslása. Pontosan ezzel élt a Kormány a javaslatában. Így aztán az állami újraelosztás mértéke lényegében nem csökken: megmarad az a kétharmados arány, és nem teljesül a Magyar Demokrata Fórum programjában rögzített ígéret vagy az idén tavasszal a Kupatervben javasolt ígéret, hogy jelentős mértékben csökkenni fog az újraelosztás. Az állam továbbra is végigfosztja a társadalmat és elosztja újra a javakat. Kitől próbál forrásokat elvenni? Azoktól, akiktől lehet, akikt ől könnyen lehet forrásokat elvenni – és ezek döntően a munkaviszonyban állók, a bérből és fizetésből élők. Ha elővesszük a '91. éves tényszámokat, akkor látható, hogy a személyi jövedelemadó tekintetében a Kormány hozzávetőleg 118 milliárd forint adóalapo t tervezett vállalkozásokból. Ezeknek a teljesítése csak felére fog sikerülni. Ehhez képest a lakosság másik része, a bérből és fizetésből élők adózott adóalapját túl
